Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Pekár Zsuzsa - Pénzes István: Pekár Imre

gét és gyakorlati fontosságát Fiúméban; de elképzelhető az is, hogy már előadta Fiúméra vonatkozó elképzeléseit és egy amerikai módszerrel épülő elevátor tervét. A Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank 1890-ban vállalta a fiumei elevátor finanszírozását, ezt követően a kész elevátor 1890. július 1-én fogadta az első gabonaszállítmányt.

Mint jeleztük, a fiumei elevátor gépészeti berendezését is a Ganz-gvár gyártotta. Ezért maradhattak ránk a tárház jellemző rajzai (27. és 28. ábra), melyek az 1896. évi „Ganz és Társa Malom Osztály' című nagyszabású ismertetőből származnak (174. p.). Az ésszerű és célszerű gondolkodású Ganz-gyáriak, érezvén a fővárosi és fiumei tárház közötti nagy különbséget, ismertetőjükben a következő magyarázattal éltek:

,,Míg a budapesti elevátornál az volt a feladat, hogy mentül tartósabb legyen s mentül kevesebb költséggel legyen kezelhető, addig a fiumei elevátornak a legegyszerűbb eszközökkel s a lehető legolcsóbban kellett készülnie.” (lm. 173. p.)

Hogy az idézetben mennyi a fővárosnak tett udvariaskodás és a valóságtartalom, mutassa meg az alábbi rövid ismertetés.

A fiumei elevátor ábráin látható épület szélessége 30 m, hosszúsága 90 m. Főtartóként 90 oszlop szolgált. A lépcsőházat és a földszintet — tűz lehetőségére gondolva — jól lezárhatón elkülönítették az építmény többi részétől. Emiatt a földszint födémét acélgerendák közé falazott boltozatok alkották. A földszinti külső főfalakat kőből és téglából építették.

A kész földszintre szerelték a 14 m magas „tartányokat (caissonokat)”. Fiume és a „magyar—horvát” tengerpart hivatkozott ismertetője hangsúlyozza: „A tartányok falai amerikai mintára nem vasból, hanem gondosan szárított puhafából készültek; az oldalfalak kívülről hullámbádoggal vannak fedve.” (lm. 256. p.) Egyébként a tárház keresztmetszetén (28. ábra) jól látható, hogy a „hullámbádog” borítást mennyire testre szabták. Tehát nem kisebb, nem nagyobb annál, mint amit a célszerűség előírt. A cellafalakhoz hasonlóan a tartányok fölött lévő épületrészt is fából ácsolták. Ezután a kész ácsolatot hullámos acéllemezzel fedték be. Gondosságról vall, hogy az épületre kívül, több helyen, a legmagasabb ponttól a földszintig, mentőlétrákat szereltek föl.

Egyébként a tartányok száma 4x17 — 68 volt. Ezek mindegyike 160—180 t nehéz gabona befogadására volt alkalmas. Nyilvánvalóan a szélső cellasorba

— az épület keresztmetszetén szemügyre vehető garatozási sajátosságok miatt

— kevesebb gabonát tölthettek. Innen a különböző befogadóképesség. Ugyancsak valamelyest kevesebb gabona fért abba hat tartánvba, melyeken a serleges felvonókat kellett átvezetni.

Akárcsak az épület, az elevátor munkafolyamata is egyszerű, de a kívánt célnak megfelelő volt.

Előrebocsátható, miszerint a fiumei elevátort átmenő forgalomra tervezték. Ebben semmiben sem különbözött a budapestitől. Fiume esetében az ország belsejéből érkező gabonát ideiglenesen raktározták. Majd a lehető leggyorsab-594