Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Pekár Zsuzsa - Pénzes István: Pekár Imre
kell keresni, hogy a Közraktárakban érvényesítette a „Személy válogatás nélküli — kezdetben nálunk még szokatlan — kivétel nélküli, egyforma elbánás rendszerét. Ezzel megvetette a megbízhatóság jellegét és az intézményből „Locus credibilis”-t csinált.”27 A Közraktárak az áruosztálytól független, önállóan működő intézmény volt, és csak a közös igazgatóság fűzte a bank kötelékébe. Ezt Pékár Imre külön is kihangsúlyozta azért, mert biztosítani akarta az igénybevevőket arról, hogy az üzleti titoktartást a Közraktárak részéről teljes mértékben betartják. A bank 1882. évi jelentése arról is beszámol, hogy az igazgatóság elhatározta az áruosztály hatáskörének kibővítését, bevezetve a bizományi üzletet, úgyszintén a saját számlára való átvételt és eladást.28 Pékár Imre a budapesti Közraktárak érdekében folytatott igazgatói munkássága egyik fontos tényezőjeként jelölte meg azt, hogy a létesítményt nagyszabású tisztító szerkezettel látta el, mind a „cerealiák mint külön a lóhere számára.” A Közraktárak befogadóképessége eredetileg 320 000 q volt. A bank 19. sz. 1888. évi üzleti jelentésében az áruosztály arról számol be, hogy a Közraktárak befogadóképességét már 700 000 q-ra emelték.29 Amikor Pékár Imre 1910-ben nyugdíjba vonult, a Közraktárak befogadóképessége már meghaladta a 900 000 q't’ Mindez azonban megfeszített munkával járt. Emma már a vezérigazgatói tisztség első hónapjai után, 1882 márciusában kissé bánatosan írj a Rozsnyóra: „Imre állása igen szép ugyan, de nagy elfoglaltsággal jár.” Majd Tátrafüredről 1882. 07. 30-án: „A fiúk Heidelbergben vannak. Imre otthon, mert a „társigazgatót Becket is helyettesíti és nagyon elfoglalt.” Beck Miksa (a századfordulón már br. Madarassy-Beck) egykorú volt Pékár Imrével és a legnagyobb egyetértésben működtek együtt 32 éven át. 1889-ben Pékár Imre felhívta Baross Gábor Magy. Kir. Kereskedelmi miniszter figyelmét arra, hogy Fiúméban mind a vasúti, mind a tengerészeti hivatal raktárait „térbérletbe” adták ki. Ennek következtében előfordul az, hogy a magánkézben lévő raktárak üresen állnak, míg „néha a vonatok Kamerái— Moraviczáig állottak, mivel nem volt hová kirakni az árut!” Felismervén ezen körülményt— írja Pékár Imre visszaemlékezésében (1910) — „Baross Kér. Minister úrral 1889 január 24-én 5/4 órán át szabad előadásban megismertettem a métermázsa szerinti és az egyforma elbánás alapjára helyezett Raktár rendszert, megismertettem a cerealiák kezeléséhez szükséges Elevator berendezést. — Ezen egyszeri lépésnek az eredménye lett a mai is mint részvénytársaság fennálló fiumei nyilv. Raktár Rt., amely közvetlen állami és M. Államvasutak ellenőrzése alatt áll és amely ma elismerten a Fiúméba intézett forgalom lebonyolításának egy fontos része.” A Raktár V. elsőrendű célja volt, hogy a belföldről vasúton érkező és hajón exportált gabona, de elsősorban sörárpa szakszerű átrakását szolgálja. Baross Gábor kér. miniszter Pékár Imre felterjesztésének megfelelően a Raktár 544
