Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Pekár Zsuzsa - Pénzes István: Pekár Imre

V. szervezésével a M. Leszámítoló és Pénzváltó Bankot bízta meg és így a kérdés megoldása az áruosztály vezérigazgatójának, Pékár Imrének feladata lett. A bank igazgatósága 1890-ben határozta el, hogy a Raktár V. megfelelő működése érdekében elevátor építését fogja finanszírozni Fiúméban. A Raktár V. az elevátoron kívül, amely 1891. 07. 01-én kezdte meg működését, a MÁV és a M. Kir. Tengerészeti Társaság tulajdonában lévő 19 raktárt is kezelése alá vonta és megoldotta a versenyképes ár kialakítását.

1889-ben a sors rettenetes csapást mért Pékár Imrére: Emma, „elért álmai központja'1 hosszas betegeskedés után meghalt. Pékár Imre bebalzsamoztatta feleségét és a századforduló idején gyönyörű síremléket állíttatott neki a Kerepesi temetőben30. (1. 15. ábrán)

Pékár Imrét felesége halála után csak 10 éves kislánya és fiai iránt érzett kötelességtudása tartotta felszínen. Összetörtén, de lázas tevékenységgel merült a munkába. Ajánlatára 1890 végén a bank „megvásárolta özv. Hartmanné asszony és özvegy Schöniclmenné Asszonytól az újpesti kikötőben levő két kis, kezdetlegesen felszerelt hajógyárat.” Az eredeti terv egy részvénytársaság kialakítása volt, de Pékár Imre koncepciója ezen is túlment. Visszaemlékezéseiben azt írja, hogy „miután az egész területet feltöltötték egy tökéletesen új nagy hajógyárat építettünk, a mely már mint Schönichen—Hartmann BT. később egyesült a DANUBIUS hajógyár BT-ve 1 és virágzó, államilag kiválóan fontos vállalat” lett.

1891-ben fejeződött be Fiúméban a teljesen modern, amerikai mintára készült elevátor építése, amely Pékár Imre tapasztalatai és elképzelései szerint készült.31 Megfeszített munkája mellett Pékár Imre féltő gonddal gondoskodott gyerekeiről is.32 Munkabírását ebben az időszakban szinte a végsőkig feszíti.

1893—94-ben ajánlatot tett Lukács Béla kér. miniszternek egy folyam- és tengerhajózási társaság létesítésére. A miniszterrel való tárgyalások 11 hónapig tartottak, de mivel a szükséges tőke 10 millió volt, a felét felajánlották az Általános Hitelbanknak. „A Magyar Kir. Folyam és Tengerhajózási RT-t az 1894 évi XXXVI. t. c.-ben becikkelyezett állami szerződés hozta létre a két bank finanszírozása mellett.”33 Az Akadémián őrzött életleírás arra utal, hogy a 19. sz. végén Pékár Imre volt az „a ki a Duna kiaknázatlan erejét nemzeti célra akarta kamatoztatni”. Továbbá „ő volt az, a ki a nagy Barossnak egy memorandumában a csepeli tengeri kikötő eszméjét felvetette.”34 1898-ban a fővároshoz intézett beadványban bebizonyította a „Marhavásári vásárpénztár” szükségességét és több bankkal együtt életre hívta ezt az intézményt részvénytársaság formájában, melynek 10 évig volt elnöke.

Fiume, az egyedüli magyar tengeri kikötő felvirágoztatása munkásságának egyik fő célja lett. A tengeri kereskedelem érdekében létesítette 1898-ban Fiúméban a „Forgalmi Bankot” melynek elnöke lett. A közraktárak, az elevátor és a bank létesítésével Fiúmét „egyetlen tengerparti városunkat Triest vetélytársává tette”. A fiumei kormányzó francia nyelvű „dejeuné”-re szóló meghívó kártyája beszél arról a megbecsülésről, melyben Pékár Imrét Fiumé-35 Műszaki nagyjaink VI.

545