Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Pekár Zsuzsa - Pénzes István: Pekár Imre

ban, például a chicagói állomáson kék munkászubbonyban járt-kelt, hogy megfelelő tapasztalatokat szerezzen.

Míg Pékár Imre amerikai körútját járta, addig itthon, évek óta folytatott küzdelmeinek célja: a közraktárak és elevátorok kérdése, az áruszállító vasúti és vízi utak fejlesztésének terve beérett a megvalósulásra. Könyvében is felhívta a magyar közgazdaság és pénzügyi világ figyelmét arra, hogy milyen fontosságú lenne a „hazai búzaár világverseny képességére” olyan amerikai mintára kialakított létesítmény, mely a világ különféle börzéin, a búza minőségét és árát az eladón és vevőn kívül álló „semleges raktároló szakértelmével és becsületességével biztosítaná” (9, 221. p.).

Szeli Kálmán (1845—1915) a kiegyezés utáni magyar közgazdaság egyik kiemelkedő szakembere magáévá tette ezt az elképzelést. Mint a M. Leszámítoló és Pénzváltó Bank elnöke elhatározta, hogy kézbeveszi a budapesti közraktárak és elevátor ügyét és így az ,,1881. 07. 31-én tartott rendkívüli közgyűlésen hozott határozatok folytán egy új tágas üzletkör nyílt meg a bank előtt.”25 Pékár Imrét 1881 augusztusában sürgönyileg hívta meg az áruosztály élére. A sürgöny Minneapolis kórházában érte őt utói.

Pékár Imre tehát révbe jutott, és mint az áruosztály vezérigazgatójának, céljai megvalósítására szabad tér állt rendelkezésére. Bár a bank a budapesti Közraktárak 4 épületét már 1881. november és decemberében ideiglenesen átvette és üzembe helyezte, a végleges átvétel csak 1882. június 28-án következett be. Pékár Imre tehát elképzeléseinek megfelelően szervezhette és rendezhette be a Közraktárak majd később az elevátor működését (1883), meghatározva azok szerepét a beraktározók és a szállítói intézetekkel szemben. A Közraktárak iránt oly nagy igény mutatkozott, hogy 1882 májusában és júniusában a Közraktárak létesítményének területén két újabb fából készült tárházat emeltek. A Magyar Államvasutakkal kötött szerződés alapján, 1882-ben a Közraktárak előtt elhúzódó sínrendszert összekötötték a Duna-part állomással. Megindultak a tárgyalások a cs. kir. szab. Duna-gőzhajózási társulattal. 1882 februárjában kezdte meg működését a Közraktárak területén az I. osztályú vámhivatali hatáskörrel ellátott vám- és fogyasztási kirendeltség. Az 1881-ben már üzembe helyezett temesvári raktárakon kívül beindult a brassói Közraktár és 1882. 03. 22-én megnyitották az Osztrák Államvasutaktól bérelt épületekben a szegedi Közraktárakat, Barcson pedig gr. Széchenyi Dénestől bérelt épületekben 1882. 04. 01-én indult el a Közraktár intézmény26.

Pékár Imre különösen a barcsi „Emporiumnak” tulajdonított igen nagy fontosságot. Az áru a Dráván érkezett és vasúton szállították át részben a Monarchia északnyugati, majd nyugati és délnyugati részébe. ,,Ez idő szerint az országban a legnagyobb átrakodó hely, amely elsősorban a termelőt szolgálja” — írta visszaemlékezésében.

Pékár Imre vezérigazgatói működését összegező fogalmazványában azt írta, és ezt a bank 12. sz. üzletjelentése is külön hangsúlyozta, hogy a Közraktárak iránt tanúsított bizalom és kereslet okát a rendes jó kiszolgálás mellett abban

543