Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Dr. Kozák Imre: Sályi István
Sályi István gépészmérnök, egyetemi tanár, Bolyai János egyik sajátos térelméletének kiegészítője és alkotó befejezője; foglalkozott a beton lassú alakváltozásának elméletével; fejlesztette a folytatólagos tartók, a plaszticitás és a korszerű gépméretezés alapjait; a mechanika és szilárdságtan álta-lános elveinek rendszerezője. I. Bevezető A Sályi István professzorról, a hazai mérnökképzés és műszaki tudományos élet nagy egyéniségéről szóló tanulmány bevezetőjében a szerző két körülményre szeretné felhívni a tisztelt olvasó figyelmét. Az egyik Sályi István és a szerző kapcsolata, amely a professzor és hallgatója viszonytól a tanszékvezető & a beosztott oktató helyzetén keresztül a közvetlen munkatársi kapcsolatok bensőséges szintjéig emelkedett, de amelyen belül Sályi professzor mindig mint tisztelettel és szeretettel övezett tanítómester maradt a szerző, mint tanítvány szemében, és aki teljes mértékben azonosul a Sályi professzor temetésén a tanítványok nevében Mörk János egyetemi docens által elmondott búcsúztatóval, amely így fogalmaz (6): „Búcsúzunk — akik Pista bácsitól tanultuk, hogy az egyik legemberibb tulajdonság a megismerés, a tudás utáni vágy; 1 — akik előtt kitárta a mechanikai tudományok kapuját; — akiket tanítómesteri kézzel vezetett a tudományos munka és az élet nem mindig sima útjain át; — akiket tisztelni és becsülni tanított az emberi szellem legnagyobb alkotására, a logikára. Búcsúzunk Pista bácsitól, — aki az új iránti fogékonyság, a jobb megoldások keresésének követendő példáját mutatta; — aki mindig készen állt a segítésre; — aki igaz emberi örömét lelte tanítványai munkájának támogatásában, azok eredményeiben; — akit munkásságának legnehezebb szakaszain is átsegített az emberi alkotó munka értelmébe és az emberi társadalom fejlődésébe vetett hite; — akit a hazai mechanikai tudomány nagy egyéniségének tartunk. Fájó szívvel búcsúzunk, és fejünket tisztelettel meghajtva köszönetét mondunk Pista bácsinak, hogy mérték és késedelem nélkül — mint Napunk, 26* 403
