Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Korbuly Pál: Korbuly János
ezt a háborút nemcsak a számbeli fölény miatt, hanem a kimagasló konstrukciójú fegyverei miatt nyeri meg.” 1938-ban nagy feladatot jelentett számára a HTI-nek az az elhatározása, hogy az AC II típusú — eredetileg Straussler rendelésére tervezett — terepjáró alvázra felderítő páncélgépkocsi-felépítményt kell kialakítani. Ez képezte alapját az 1939-ben rendszeresített „Csaba” típusnak [4], [6], [13]. Több száz darab készült belőle a háború végéig. Ez a mennyiség szükségessé tette, hogy a gyártást felkészülékezzék és hogy az alkatrészek csereszabatosak legyenek. Ez az eddigieknél erőteljesebben jelentkező követelmény azt eredményezte, hogy „megtanultuk az idomszerekkel való mérést és ellenőrzést” -— emlegette — és ezekre az évekre tehető az a domkumentáeióban és gyártásban jelentkező fokozott fegyelem létrejötte, ami ettől kezdve mindvégig jellemezte a gyártást; valahol itt kereshető a felszabadulás után kibontakozó járműgyártás alapja. Példaként meg lehet említeni, hogy Csepelen 1938-tól kezdve a rajzszámozás, a „bontó rajzrendszer” és a darab jegyzékek készítése olyan szintre emelkedett, ami napjainkban is megállja a helyét. Nagy szerepe volt a katonai programnak abban, hogy a rajzokat már „okmányaként kezelték, így lehetett elkerülni azokat a hibákat, amik érvénytelen rajzok alapján történő gyártás miatt keletkezhettek. Korbuly Jánosnak nagy szerepe volt ebben. Megkövetelte, hogy irodájában egv-egy gyártmányról naprakész összeállításirajz-garnitúra és darab jegyzék legyen, ezek képezték az alapot egy-egy konstrukciós megbeszélésnél. A Csaba páncélgépkocsi korszerű, jól kiforrott konstrukció volt. Ez nem utolsorban annak volt köszönhető, hogy a Straussler idejében legyártott több mint 50 darab AC—II alváz tapasztalatait összegyűjtötték és hasznosították. 1938- ben megoldódott a nehéz kormányzás okozta probléma is: Kovácsházy]Ernő vezető konstruktőr rajztáblájáról lekerültek az első magyar szervokormány rajzai. A Korbuly János által elképzelt elektropneumatikus rendszer jónak bizonyult és szükségtelenné tette azt az átkapcsolható rendszerű kormánygépet, amit addig kényszerűségből használtak mind az AC—II, mind pedig a Csaba típusnál. A Bosch-relékkel vezérelt pneumatikus munkahengereket házilag gyártották kifogástalan minőségben. A páncéljárműgyártás fokozódó ütemben folytatódott. Miután a szükségesnek ítélt közepes harckocsi konstrukciójára és próbagyártására nem volt idő, 1940-ben Korbuly János a Haditechnikai Intézet illetékeseivel együtt a pilseni Skoda gyárban átvette a licenc tárgyát képező T 21-es harckocsi rajzait és ez képezte alapját annak a „Túrán” harckocsigvártás-programnak, aminek keretén belül a háború végéig mintegy 500 darab készült a munkaközösségben dolgozó WM, Ganz, Mávag és Rába gyárakban. A koordinálás, kifejlesztés és gyártás irányítása Csepelen történt, Korbuly János vezetésével [4], [6], [8]. A túrán harckocsi 26 tonnás volt, 265 LE-s (195 kW) motorja benzinüzemű, 45°-os 8 hengeres elrendezéssel. 6 fokozatú sebességváltója pneumatikusan vezérelt bolygóművekből állt, ez a terhelés alatt kapcsolható hajtómű abban az 282
