Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Dr. Terplán Zénó: Pattantyús-Ábrahám Imre

tan, Kalorikus- és hidrogépek. Ezzel párhuzamosan vezette a főiskola gép- és asztalos műhelyét.

1928. december 12-én a kereskedelemügyi miniszter kinevezte a soproni elektromos gépkezelői tanfolyam vizsgabizottságába.

1931. augusztus 28-án a főiskolai tanács a Kohómémöki Osztály (ma Kar) dékánjává választotta, amely tisztséget három tanéven át látta el.

1934-ben — a főiskolának az újonnan létesített József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetembe történt beolvasztásakor — elnyerte az egyetemi nyilvános rendes tanári címet. Mint dékánnak tanszékösszevonást kellett végrehajtania, amit úgy oldott meg, hogy — régebbi meghívást elfogadva — megvált az egyetem soproni karától.

1934. július 1. és 1941. június 30. között a Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt. műszaki tanácsadója, majd műszaki igazgatója volt. Hatásköréhez tartozott a vállalat vas- és acélgyárainak, a vasérc- és szénbányatelepek gépészeti és energiagazdálkodási ügyeinek intézése. A két világháború között szakmai tanulmányutakat tett Ausztriában, Csehszlovákiában és Németországban. 1941. július 1-től a győri Magyar Vagon- és Gépgyár igazgatója, 1945-től az Rt. ügyvezető igazgatója, 1947-től — a vállalat államosításától — e minőségében előbb megerősítették, majd 1948-ban vezérigazgatóvá nevezték ki.

1943-tól Sopronban a kohómémökhallgatók II. és III. szigorlati bizottságának kültagja.

Győr felszabadulása óta volt szakszervezeti tag (1945-től a Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezetének, 1949-től a Vas- és Fémipari Munkások Szabad Szakszervezetének, 1951-től a Pedagógus Szakszervezetnek).

1948. június 19-én — eredményes munkássága elismeréseként — a Magyar Köztársaság Érdemrend kiskeresztjével tüntették ki.

1949. október 15-vel a Nehézipari Műszaki Egyetem soproni Bánya- és Kohómérnöki Karán megbízták az őszi félévben: a Hőerőgépek és kompresszorok, valamint a Kohótelepek energiagazdálkodása; a tavaszi félévben: a Kohászati szállítóberendezések ill. a Gépelemek c. tantárgyak oktatásával. E teendői miatt a győri gyár vállalatvezetését átadta addigi helyettesének, ő pedig mint vállalatvezető-helyettes dolgozott tovább.

1951 őszétől — a Nehézipari Műszaki Egyetem meghívására — átvette Miskolcon az akkor szervezett Általános géptani Tanszék vezetését, miután újra kinevezték egyetemi tanárnak. A tanszékvezetői teendők mellett a következő tantárgyakat adta elő: Hőerőgépek üzemtana (gépészmérnök-hallgatóknak az 1951/52-es tanévben), Kalorikus gépek üzemtana, Kohászati elektrotechnika, Kohászati szállítóberendezések (kohómémök-hallgatóknak 1952-től haláláig).

1952—55 között az NME miskolci Kohó- és Bányamémöki Karának volt a dékánja.

1952-től — addigi tudományos munkájának elismeréseként — a Tudományos Minősítő Bizottság a műszaki tudományok kandidátusa tudományos fokozatot adományozta számára.

229