Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Dr. Horváth Tibor - Góhér Mihály: Verebély László
VIII. Közéleti és szakértői munka, kitüntetések Még alig kezdte meg hazai villamosítási terveinek közzétételét, amikor 1921- ben a bolgár kormány felkérésére tanulmányt készített a Szófia—Pernik közötti vasútvonal villamosítására és Pernik közelében egy nagy gőzerőmű létesítésére. A terv megvalósulását csak a Bulgáriában bekövetkezett politikai változások hiúsították meg. Az erőmű egyébként később megépült. Az első világháború után hosszú ideig tagja volt az Országos Középítési Tanácsnak és ebben a feladatkörben számos város (Eger, Székesfehérvár, Sátoraljaújhely) és Csanád valamint Békés megye villamosenergia-ellátásának ill. helyi erőművének tervezéséhez adott szakértői véleményt. A Lőrinci mellett épülő Mátra vidéki Erőmű telepítését és tervezését 1938-ban ugyancsak Verebély irányításával kezdték meg. Nemzetközi elismerést és hírnevet szerzett az Energia Világkonferencia (World Power Conference) ülésein Londonban, Stockholmban és Washingtonban. A nemzetközi szervezet intézőbizottságának tagja és a magyar nemzeti bizottságnak 20 éven át elnöke volt. Ugyancsak elismert tevékenységet folytatott a Nagy Villamosenergia Rendszerek Nemzetközi Konferenciája (CIGRÉ) ülésein és bizottságaiban. E szervezet magyar nemzeti bizottságának ugyancsak hosszú ideig volt elnöke. Nemzetközi szakmai elismerését mutatja, hogy az Elektrische Bahnen és a La Traction Électrique vasúti szakfolyóiratok nemzetközi szerkesztő bizottságának is tagja volt a második világháborúig. A hazai szakmai közéletbe elsősorban a Magyar Elektrotechnikai Egyesület tagjaként kapcsolódott be. Az 1935-től 1938-ig terjedő időszakban az akkor már idős és betegeskedő Zipernowsky Károly mellett ügyvezető elnökhelyettes volt, majd 1941-ig az egyesület elnökeként tevékenykedett. Ettől kezdve haláláig az egyesület társelnöke volt. A Magyar Tudományos Akadémia 1937-ben levelező tagjává választotta. Székfoglaló előadását a villámhárító rudak és vezetők védőhatásáról azonban csak a felszabadulás után, 1947-ben tartotta meg. Az akadémia átszervezése után, 1949-től tanácskozó tag lett, míg 1954-ben ismét levelező taggá választották. Második székfoglalóját a hazai villámkutatás legújabb eredményeiről 1957-ben tartotta meg. Az Akadémia műszaki osztályának keretében az energetikai főbizottság elnöke volt és tagként működött a villamosenergia, a közlekedéstudományi, a tudománytörténeti és a helyesírási szakbizottságban is. Az új tudományos minősítési rendszer bevezetésekor tudományos életműve alapján a tudományos minősítő bizottság a műszaki tudományok doktorává nyilvánította. Számos szakmai bizottságnak volt a tagja, amelyek közül a teljesség igénye nélkül jelentősebbek a következők voltak: A felszabadulás előtti időszakban: Országos Felsőoktatási Tanács, Országos Iparügyi Tanács, Országos Természettudományi Tanács, Mérnöki Továbbképző Intézet, Magyar Szabványügyi Intézet, Magyar Mérnökök és Építészek 216
