Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Dr. Horváth Tibor - Góhér Mihály: Verebély László
Egyesülete. Állandó szaktanácsadója volt a MÁV villamosítási osztályának és a Magyar Dunántúli Villamossági R.T.-nak. A felszabadulás utáni időszakban: A Magyar Dunántúli Villamossági R. T. elnöke, a Telefongyár igazgatósági elnöke, az OVIRT. az Állami Villamosművek igazgatósági tagja, az Országos Villamosenergia Tanács elnöke. Az Országos Tervhivatal, a Kohó- és Gépipari Minisztérium, a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium szakbizottságainak és számos vállalati ill. kutatási bizottságnak volt a tagja. A Bánhidai Erőmű és a vasút villamosítás megvalósításáért 1936-ban a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntették ki. A ólagyar Elektrotechnikai Egyesület 1921-ben Zipernowsky-éremmel díjazta. A ólagyar ólémök és Építész egyesület 1920-ban a Hollán pályadíjjal. 1935-ben aranyéremmel, 1944- ben pedig Kandó-emlékéremmel tüntette ki. A felszabadulás után 1953-ban az egyetemi oktató munkájáért Kossuth-díjat kapott és ugyanabban az évben 70. születésnapja alkalmából addigi alkotó munkájáért ólunka Érdemrenddel tüntették ki. IX. Egy élet summája Verebély László 1883. augusztus 27-től 1959. november 21-ig tartó élete az elektrotechnika fejlődésének nagy korszaka volt az egész világon. Az első izzólámpa a születése előtt 4 évvel gyulladt ki Edison laboratóriumában, halála után 4 évvel pedig az utolsónak villamosított magyar faluban, Aporligeten is kigyulladt a villanyfény. Ehhez a fejlődéshez Verebély életműve is hozzájárult. Kedvező családi feltételekkel indult, szülei és rokonai között orvosok és mérnökök voltak. Xem volt földbirtokos, vagy arisztokrata, nemesi származását csak a családi történelemben való búvárkodás derítette föl. 1912-ben házasodott meg, felesége Bókáiy Judith, az ismert orvoscsaládból származott. 47 évig tartó harmonikus házasságukból négy gyermekük született, 1913-ban Eszter (1981-ben meghalt), 1917-ben László (eltűnt a fronton 1944-ben), 1923-ban Éva és 1927-ben András. A viszonylag gondtalan felkészülés után az első világháború végén egy történelmének mélypontján levő országban kezdte meg mérnöki alkotó munkáját. Figyelemre méltó az a felelősségérzet, amellyel a felemelkedés útját kereste és az a kitartó harc, amelyet a megvalósításáért hosszú időn át vívott. Tervei már rövid idő múlva összeütköztek az országos érdekekkel szembenálló tőkés csoportérdekekkel, ezért a megoldás útját az állami villamos energiarendszerben látta. Legjelentősebb műszaki alkotása az első állami erőmű és a hozzá kapcsolódó nagyfeszültségű távvezeték megépítése, ami azonban az általa elgondolt kooperációs hálózatnak csak az első lépése volt. Ezek a tervei csak a felszabadulás után valósultak meg. 217
