Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Fonó Albert: Életem és működésem (Önvallomás egy gazdag életpályáról)

Azok, akiket a műszaki alkotás izgat, de beérik avval, hogy egy kérdést számukra megnyugtatóan megoldottak, szerezhetnek szabadalmat, írhatnak szép tanulmányokat, de anyagi előnyöket nem tudnak elérni. Ilyeneket egyénileg kielégítheti egy ilyen siker, de emellett szegények maradhatnak. Ha pedig ilyen tulajdonságú kutató tömegesen látja maga előtt a problémákat, amelyeket érzése szerint meg tud oldani, akkor egyik elvi megoldását követően már alig várja, hogy a következőhöz foghasson, és az elvileg megoldott gyakorlati megoldását már elhanyagolja, vagy legalábbis nem követi avval a szívóssággal, amelyre szükség volna.

Magyarországi példák azt mutatják, hogy ipari létesítéseknél sokkal inkább akadtak ilyen megszállottak, akik üzleti meggondolásaik alapján alkottak újat, míg feltalálóink alkotásai közül kevésnek volt átütő gazdasági sikere, ill. a gazdasági eredményt gyakran mások élvezték.

A mérnöki etikáról

Érvényesüléssel kapcsolatban előtérbe lépő kérdés az, hogy mit tart az ember korrekt viselkedésnek? Nehéz arról képet alkotni, hogy ki a szerény, és ki az, aki önbizalom hiányában nem hangoztatja sikereit attól félve, hogy nem tudja megvédeni eredményeit támadással szemben. A nagyközönség általában nem vesz fáradságot magának, hogy kikutassa azt, hogy valamely propaganda jellegű állítás jogosult-e, még kevésbé, hogy szerényen, halkan említett eredmény értékelésre érdemes-e. Az emberek zöme abból a szempontból bírálja meg a tudomásul vett eredményeket, hogy azokat tudja-e saját céljára értékesíteni.

A szerénység és a jó modor egy másik neve lehet: az „illik" a ,,nem-illik"-kel szemben.

Tanácsadó mérnöknek a ITDIC (Federation International des Ingenieurs Conseils) erkölcsi kódexe szerint, nem szabad úgy viselkednie, ahogyan nem illik.

Foltét len korrektségre súlyt helyeztem. Jó modor tartozékának tekintettem a szerénységet. Szerénység azt jelenti, hogy az ember úgy viselkedik, mintha nem érdekelné, hogy a munka, amelyet ő értékesnek, sikeresnek minősített, mások értékelik-e, és ennek megfelelően viselkednek-e vele szemben beszédben, tettekben, anyagi téren is. Ez az ún. jó modor egyesek szemében értéket jelent, de a többség az emberek értékelésénél azok anyagi sikereit tekinti. Sikerekhez propagandára is szükség van. A propaganda és a szerénység nem fér össze. Aki értékeset alkot, és azt hirdeti, biztosan többet ér el minden téren, mint aki szerényen hallgat. Ha pedig a propaganda eszközeit kihasználva többet is hirdet magáról, mint amit alkotott, akkor a sikere még nagyobb lehet.

169