Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Fonó Albert: Életem és működésem (Önvallomás egy gazdag életpályáról)
Az újításokról A találmányi szabadalomhoz hasonló a nálunk mostanában bevezetett újítási rendszer. Üjítási díjazást igényelhet, aki valamilyen előnyt biztosító helyes, új különleges eljárást bevezet, és avval hasznot biztosít. Erre érdekes példa a Martin-kemence ajtókeret és vállgerenda gázhűtő berendezés említett ügye. Az újítási rendelet elgondolása szerint, ha valaki olyan, máshol bevált eljárást vezet be, amely nálunk népgazdasági hasznot hoz, akkor ezért újítási díjat igényelhet. Kívánatos, hogy mindazok, akiknek szerepe van az újítás bevezetésénél, azok az újítási díjból részesedjenek. Evvel a rendelettel sokan éltek, és szereztek olyan hasznot, amit régi időben azonos ügy intézésével megbízott tanácsadó mérnök sem szerezhetett volna. Az újítási rendeletet az ország szempontjából elvileg jónak tartom, mert közgazdasági hasznot elősegít. Régebben ilyen azért nem volt lehetséges, mert a tanácsadó mérnök kötelessége volt a megállapított díjazása ellenében a legjobb, leggazdaságosabb megoldást tervezni és építtetni, és nem volt joga ezért külön díjazást kérni vagy elfogadni. Hasonlóan nem volt megengedve, hogy saját jövedelmének fokozása érdekében olyanokat részesítsen a jövedelméből, akiknek befolyása van arra, hogy ő a megbízást és evvel a jövedelmet megkaphassa. Én a régi tanácsadó mérnökök erkölcsi felfogásától nem tértem el. Ezért mások élvezték az lijítások anyagi hasznát. XII. Dr. Fonó Albert életrajzának kiemelkedőbb adatai időrendben 1881. július 2-án született Budapesten Apja: F. Zsigmond borkereskedő. Anyja: Herz Róza. Öccse: F. Miklós. Az Érsek utcai Elemi Iskolába és a Fasor u.-i Evangélikus Gimnáziumba járt. 1903-ban szerezte meg a gépészmérnöki oklevelét a budapesti M. K. József Műegyetemen. 1903—1905 között a Ganz és Társa Rt. Villamossági Gyárának volt mérnöke. 1905— 1908 között állami ösztöndíjjal tanulmányúton volt Németországban, Belgiumban, Svájcban, Franciaországban és Angliában. Állásai: géplakatos a Maschinebauanstalt Humbold Kalk bei Köln gőzturbinaépítő osztályán; mérnök Le Havre-ban az S. A. Westinghouse-nál; tervezőmérnök Coventry-ban a Daimler Motor Co.-nál, majd Londonban a ,,The Electrical Co. Ltd.”-nél. 1906- ban elnyerte az MMÉE Hollán-díját. 1909-ben kitűnő minősítésű doktori szigorlatot tett a budapesti M. K. József Műegyetemen. 1909-ben családnevét Fischer-ről Fonó-ra változtatta. 1909—50 között önálló tervező- és tanácsadó mérnöki irodát vezetett. 170
