Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Fonó Albert: Életem és működésem (Önvallomás egy gazdag életpályáról)
1954-ben szénportüzelésű kazánokból származó hamu vegyelemzését nézve feltűnt, hogy a hamuban van vasérc. A vasérc, amely a szén mellett jelen van a tűztérben, a szén égése közben átalakul Fe304-re, magnetit lesz belőle, ami mágnessel kivehető. Durva számítás azt jelezte, hogy a pernyéből kiválasztott magnetit értékes lehet a vasércben szegény Magyarországon. A KITI-hez intézett feljegyzés alapján a Vaskohászati Kutató Intézet és a soproni Tarján-tanszék kísérletek kapcsán foglalkozott a kérdéssel. A szakvélemények szerint durva mágneses osztályozás után finomőrlés és ismételt osztályozással jól használható vasércet lehet kapni néhány magyar barnaszénpernye magnetitjéből. A soproni tanszéken végzett mérések eredménye alapján tervezett kísérleti berendezés az LKM-ben felállítva évi 4800 t magnetittartalmú ércet termelhetne 528 ezer Ft értékben, nagyon kis beruházással. Ez olcsóbb volna, mint a rudabányai vasérc. 1956 augusztusában az LKM közölte, hogy nem építi meg a berendezést. Más gondja van. 1965-ben az Acta Technicá-ban, a jubileumi számban jelent meg „Gázvezeték méretezése” című tanulmányom [45], amelynek a matematikai részét Makkai Endre írta, és azt függelékben közöltem. Ez a tanulmány ma a szokásos igen nagy számú próbaszámítás helyett görbesereget ad, amelyből adott viszonyok között a leggazdaságosabb üzemet biztosító csőátmérő kivehető, ha ismert az a költségtényező, amely a sűrítési munkaszükséglettől független. Ilyen befolyása van például a sűrítőtelep szabadtéri kivitele költségének a gépházi elhelyezéssel szemben. XI. Néhány tapasztalatom összefoglalása Ki alkalmas a mérnöki pályára? Ezen gondolkoztam egy, mérnöki pályán eltöltött életem végén. A gyermek kíváncsisága, mindent megérteni akarásából fejlődő tudásvágya a megfelelő tanítás folyamán az ismeretek gyarapodásával mindinkább csak növekedik. Az általános ismeretek elsajátítása után a jó szakmai tanítás eredménye önbizalom. A tanuló — bár tudásvágya megmarad — egy idő múlva úgy érzi, hogy amit tanult, az őt képessé teszi minden, szakmájába vágó feladat megoldására, túlbecsüli tudását. De a gyakorlat, amely szaporítja a tapasztalatokat, mindinkább rámutat tudásának korlátozott voltára. Nagyon kevesen tudják azonban elérni azt, hogy saját tudásuk határait élesen meg tudják szabni. A gyengébben képzettek általában bátrabban fognak feladataik megoldásához, és több hibát követnek el, mintha tisztában volnának avval, hogy mit nem tudnak. Evvel szemben az önkritika, amely óvatosságra int, gyakran megijeszti a sokat tanult lelkiismeretes szakembereket, és nagy körültekintéssel fognak feladataikhoz. A mérnöki gyakorlatban legtöbbször nemcsak jól, hanem gyor165
