Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Fonó Albert: Életem és működésem (Önvallomás egy gazdag életpályáról)
tási díjat, mintha VKV és a kohászati üzemekben, valamint a minisztériumban lévő munkatársak javasolták volna elsőnek a kohászati kemencék hőhasznosítását. Kohófalfűtés céljára a szokásos, belül vízzel hűtött befalazott elemek olyan módozatát javasoltam, amelynél a befalazott öntöttvas hűtőlapnak bordái vannak, és ezek a befalazott bordák benyúlnak a kohó belseje irányába, és kihozzák a hőt a fal belsőbb rétegeiből, miután a bordaanyag hővezető képessége lényegesen jobb a falénál. A viszonyok vizsgálatára villamos kismintát készítettem, kihasználva azt a tényt, hogy a villamos áram folyástörvényei hasonlóak a hőáramlás törvényeihez. A megoldást ismertettem az Energia Világkonferencia 1958-as, Montrealban tartott ülésén, ,,Improvement of the Economy of Blast Furnaces by Means of Wall and Tuyere Cooling” címen [36]. Annak tanulmányozására, hogy a hűtőlapra öntött bordák miként veszik át a hőt a faltól, kísérleteket végeztem egy villamos kismintán. Ezt írtam le a montreali tanulmányomban. Eszerint kismintát készítettem, leképezve a bordás hűtőlap egy szimmetriasíkok közé eső részét. A mintadarabot vörösrézből készítettem és higanyfürdőbe mártva vizsgáltam. Ezt azért választottam így, mert a vörösréz és a higany villamos vezetőképességei úgy viszonylanak egymáshoz, mint az öntöttvas és tűzálló falanyag hővezető képességei. A mért hőmérsékletesésnek villamos potenciálkülönbség felel meg. Miután a falat jelképező anyag higany, amelybe be lehet nyúlni egy szondával, annak a vége és a vörösréz borda közötti potenciálkülönbség bármely pontban megmérhető és a műszeren leolvasható. A higanyos edényben egy oldal a hűtőborda, avval szemben a tűztémek megfelelő vezetőfelület volt elhelyezve, mint két pólusa egy áramforrásnak. A szonda az egyik pólushoz volt kötve. A mérések azonos potenciálú pontokat állapítottak meg, amelyek azonos hőmérsékletű felületeknek feleltek meg a fal belsejében. Ezekre a görbe felületekre merőlegeseket rajzolva megkaptuk a hőáramlás-vonalakat. A vizsgálat eredménye azt mutatta, hogy a hő legnagyobb része a bordába lép be, és a bordán keresztül a hűtött szekrénybe. A kedvező eredmények alapján kísérleti célra kezdetben néhány ilyen bordás hűtőlapot építettek be kohókba. Majd kedvező tapasztalatok után szabványosították a megoldást. A tapasztalat kedvező volta abban nyilatkozott meg, hogy ahol próbaképpen beépítettek bordás hűtőlapot, ott nem kellet cserélni, míg 11 többit valamennyit kellett, mert azok kiégtek. A kohó leállítása után az a falrészlet, ahol bordás hűtőlap volt, épebb maradt. Ennek hatása alatt áttértek új kohófalazásoknál mindenütt bordás kohófal-hűtőlap alkalmazására. Az „Eisenhütte” német kézikönyvnek az én montreali ismertetésem után megjelent kiadásában kohófal-hűtőlap alatt csak bordás kohófalhűtőlap van feltüntetve. Vizsgáltam a falazathűtéssel elvont hőmennyiség befolyását a tüzelőanyagfogyasztásra, ami a falkopással nő, számítandó és megfigyelendő az az állapot, amikoi , falkopás következtében az összes költség annyira nő, hogy az át-