Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Fonó Albert: Életem és működésem (Önvallomás egy gazdag életpályáról)

vákuumcsőben a kát ódtól az anód felé áramló elektronnyalábot tereljük el irányából, ha az elektronáramlás erős, oly módon, hogy a nyalábnak csak kisebb része érje el az anódot, tehát hogy a túlságos erősödés megszűnjön. Az eltérést elektromágnessel végezném, amely az anódtól továbbmenő árammal volna gerjesztve. Ilyen megoldásnál a ,,fa ding" jellegű periodikus lehalkulás helyett állandó lehalkulást kapnánk, amit fel lehet erősíteni. Elmeséltem ezt a gondolatot SeMnyi Pál fizikusnak, aki azt jónak találta, de a viszonyok már nem voltak alkalmasak olyan nyugodt munkára, amilyenre ehhez szükség lett volna.

1939 és 1945 között a második világháború idején tanácsadó és tervező irodámban továbbfolyt a munka, ameddig az lehetséges volt. A nácizmus borzalmairól nem volt tiszta képünk, sikeresen félrevezettek. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy olyan irtózatos eredményeket tudtak produkálni.

A náci intézkedések hatása alatt a végén mindjobban korlátozódott a munkalehetőségem, majd a zsidóüldözés elől bújkálva tudtunk véletlenül élve megmenekülni. Gyermekeink a kényszermunkatáborból néha még haza tudtak nézni, és ilyen alkalommal Andriska határozott fellépése következtében és intézkedéseivel hagytuk el a zsidó házat, ahová utalva voltunk, és mentünk át a Kecskeméti utcai keresztény házba albérleti szobába, amit Napóleon-arannyal fizetett bérösszeg ellenében kaptunk.

A gyerekek a nyugat-magyarországi fertőrákosi kényszermunkatáborban voltak Feri sógorommal együtt. Onnan megszöktek, és egy budai táborba kerültek, majd a dunai hidak felrobbantásával számolva jöttek át a pesti oldalra kellő időben. Egy sötét est«, olyan időben, amikor gyakran volt légiriadó teljes elsötítéssel, édesanyjuk idegileg nem tudott megmaradni és kirohant a házból a Kecskeméti utcára. Xem messze a kaputól találkozott két fiunkkal, akik a táborból kiszöktek, s jöttek hozzánk. Ezután már velünk maradtak. A Kecskeméti utcai lakásban nem tudott senki arról, hogy két felnőtt embert rejtegetünk. Szobánkat nem hagyták el egész idő alatt. Egy alkalommal katonai ellenőrzés jött, szökevények után kutattak. Mindenkinek le kellett mennie az óvóhelyre. Én is lementem. Xunus a szobában maradt megágyazott dívánon fekve, amelynek a fiókjában volt a két fiú. Azt állította, hogy beteg, és nem tud felkelni. Evvel megmentette gyermekeink életét.

Amikor bennünket zsidó házba költöztettek, beköltözött helyünkre egy nyilas, akit vidékről felrendeltek. Feleséggel és csomó gyerekkel jött. A Margit - híd felrobbantásánál véletlenül a hídon volt és elpusztult. Háború után a lakásból az asszonyt és a gyerekeket kellett visszaküldeni falujukba. Amikor a mi gyerekeink a fertőrákosi munkatáborból megszöktek, a táborban azt a hírt terjesztették, hogy a szökésben lévőket agyonlőtték. Ezt hallhatta a sógorom is, aki ugyanott volt, és ott maradt, és aki a végén flekktífuszban pusztult el állítólag már olyankor, amikor ott bent voltak az angolok. Mi a bujdosás idején heteket töltöttünk Szabady Károlyéknál is, akik a Fonó Miklós Gépgyár Rt. alkalmazottai voltak. Fiatal házasok voltak, és egyetlen lakószobájukban ad157