Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Fonó Albert: Életem és működésem (Önvallomás egy gazdag életpályáról)
tak lakást kettőnknek, maguk mellett. Az egy éven belül született fiú keresztfiunk lett. A háború befejezte a Kecskeméti utcában ért. Egy napon az udvarból hangos szláv szó hallatszott fel. Ezután már jöttek is be szobaszomszédaink azzal: gyerekek, szabadok vagytok! Többen sejtették vagy tudták, hogy gyermekeinket rejtegettük. Miklós öcsém már segített költözködni, amikor a Kecskeméti utcába mentünk. Őt röviddel később bevonulásra kényszerítette, munkatáborba a Fonó Miklós Gépgyár katonai parancsnoka. Egy alkalommal még fel tudtam őt keresni valahol az Üllői út környékén lévő táborában. Egy alkalommal onnét kimenőt kapott és a Kecskeméti utcában meglátogatott, de visszament oda, ahonnét a bergen-belseni haláltáborba került, és ott eltűnt. Egy tábortársa, Takáts mérnök hozta a hírt a haláláról a háború befejezte után. IX. Új munkáim a felszabadulás utáni években A háború után a nagy élelmiszerhiány miatt elmentem Szegedre élelmet szerezni. A korábbi Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Reáltanoda utcai házában székelt akkor már a Magyar Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezetének valamilyen ideiglenes vezetősége. Tőlük kaptam írásokat, amelyek az utazást tették lehetővé. Az előző időkben egyik utolsó munkám volt a Weiss Manfréd szegedi konzervgyára besűrítő telepének az építése. Lementem, hogy azt üzembe helyezzem, és evvel Budapestnek és magamnak élelmet szerezzek. Vonatközlekedés még nem volt. Háromnapi várakozás után összeállítottak egy nyitott és megrakott kocsikból álló tehervonat-szerelvényt, amellyel egy Kőbánya határában lévő őrháztól elindították a vonatot, amely kétnapi utazással érkezett Szegedre. Szegeden eléggé békés állapotokat találtam, tudtam magammal vitt orosz pénzzel bevásárolni, de két hétig tartott, amíg vissza tudtam indulni. Kb. 100 kg élelmiszert hoztam vonattal, és onnan egy faluban szerzett szekérrel. A szerelvény tudniillik nem jött be Budapestre. A Szegedi Konzervgyárat nem tudtam akkor üzembe helyezni. A gyár katonai parancsnoka bizalmatlan volt velem szemben. A háború befejezése után fokozatosan új államforma alakult ki, és evvel kapcsolatban a műszaki szervek is újraformálódtak. Megalakultak a Magyar Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezete különböző szakmájú műszaki egyesületei. így megalakult a Villamos Erősáramú és Energia Szakosztály is, amelynek két elnököt választottak, engem és Pálos Ferencet, az Elektromos Művek egyik igazgatóját. Előadásokat rendeztünk, és előkészítettünk egy független társadalmi szakegyesületet, amely mint Energiagazdasági Egyesület alakult meg. Az egyesület lapja a ,,Magyar Technika” volt. Az 1947. évi II. évfolyamban jelentettem meg egy megszervezett előadássorozat anyagát, amit 158
