Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Fonó Albert: Életem és működésem (Önvallomás egy gazdag életpályáról)
mert akkor már más lehetőségem nem volt. A főgépész avval indokolta aggodalmát, hogy a bánya egy részén a fal forró, és azt hitte, hogy a hőmérséklet nagy víznyomás által okozott kőzetnyomás következménye. Nyilván bányatűztől forró a fal, és a bányász dolga a tűzfészket megkeresni és kiemelni. A háború vége felé vágatelőhajtásban a kézi munkának a csökkentése érdekében egy lapátoló gépet szerkesztettem, amely kocsialvázra szerelve robbantás után a fejtési ponthoz ment, és ott a gép előtt egy nagy, teljes vágatszélességű lapáttal felvette a lerobbantott anyagot, és maga mögé víve, a mögötte álló csillébe dobta. Amikorra a javítóműhelyben elkészült az első próbadarab, és az nagyjából működött, de még egyes részleteket a tapasztalatok alapján módosítani kellett volna, akkor a vezérigazgató leállította a további munkát avval az indokolással, hogy ő a vállalat költségére nem foglalkozhatik mással, mint a szénüzlettel. A háború idején a szenet önköltségen vették át, ha tehát a javítóműhely költsége nagyobb volt, az őt nem érdekelhette. Ez a rendszer megszűnt, és ő ismét a tulajdonos belga tőkések érdekeit kell, hogy szem előtt tartsa. . A bányatelep gépüzemvezető mérnöke Szabó János, a háború utáni években a Lipót-akna (L. A.) telep 100 m2 fűtőfelületű gőzkazánjai teljesítményét fokozni akarta, és a természetes keringésű vízcsöves B. W.-kazánok ejtőcsövébe próbaképpen egy centrifugálszivattyút iktatott be a vízkeringés gyorsítására. Megelőzte közlése szerint a La Monte kazánt a mesterséges vízkeringtetésre vonatkozó szabadalmi bejelentésével. A szabadalmi pert elvesztette. Kétségtelen, hogy önálló elgondolása alapján kísérletezett mesterséges vízkeringetéssel a kazán-teljesítőképesség fokozására. A Budapest vidéki bányával kapcsolatban jártam ki az egeresein telepre. Ott is szereztem értékes tapasztalatokat. 1908-ban épült itt az első vasbetonkémény nálunk. Tapasztalatok hiányában ez nem sikerült. Üzembe helyezés után, mire a kémény, amelyben utófűtőfelület nélküli kazánokból kb. 300 °C hőmérsékletű füstgázok távoztak, az első szél alkalmával a kémény kezdett rugalmasan görbülni és lengeni. Ezt mutatták, amikor először odakerültem. Megállapítható volt, hogy a vasfegyverzet közel van a belső felülethez. A vas erősebb felmelegedése és ezáltal nyúlása következtében a betonoszlop vízszintes repedéseket kapott, a kémény szélnyomás hatásának nem állt ellen, mint merev test, és a repedések helyén a vasszálak meghajolhattak. Úgy kellett javítani, hogy meleg állapotban kívülről hézagot vésve, minden repedésnél kicsömöszölték betonnal a hézagokat. Néhány évi üzem után egy üzemszünet alkalmával megállapították, hogy a kémény belső átmérője megnőtt. A falnak belül nem volt szilárdsága, a beton a kéntartalmú forró füstgázok hatása alatt elgipszesedett, és égetett gipsz foglalta el a beton helyét. A kéményt le kellett bontani. A később épült vasbeton kéményt téglával bélelték. Az egercsehi bányatelep Beniczky-birtokon települt. A földtulajdonos Beniczkynek szénfillér járt. Minden kibányászott tonna szén után egy összeg. 120
