Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Fonó Albert: Életem és működésem (Önvallomás egy gazdag életpályáról)

Beniczkyvel a vasúti feladó vények alapján számoltak el. A bányából kitermelt szenet először osztályozóra vitték, ott szemnagyság szerinti osztályozáson kívül kiválogatták a meddőt, amelyet hányóra juttattak. A meddő részben szénnel volt összenőve, ha az összenőtt darabban kevés volt a szén, akkor ezt így dobták hányóra. Beniczky peres úton követelte a kiemelt, és így hányóra került szén után a szénfilléreket. A hányó már sokéves és egész hegynagyságú volt. Szakértőket bízott meg a bíróság annak megállapítására, hogy oda mennyi szén kerül. A szakértői eljárást Beniczky fizette, hogy a per szubsztrátumát megállapíthassa. Ügy tudom, hogy az ügy kiegyezéssel végződött.

Az egercsehi szénbányatelepen az erőmű teljesítőképességét kellett megnövelni. A nagyobb energiamennyiséghez alkalmazkodva, a villamosenergiaátvitelt nagyobb feszültséggel kellett megoldani, összekötni a Bélapátfalvai Cementgyár-telepet a bányateleppel villamos távvezetékkel. Egy új aknatelepet mélyítettek, amely Beniczky-akna (B. A.) nevet kapta. Ennek szállítóberendezését kellett megoldani. Bélapátfalván is új és a csehivel együttműködő erőművet kellett építeni. Ezekkel kapcsolatos néhány érdekesebb feljegyzés. A bányaérdekeltség megvette a Bélapátfalvai Cementgyárat, mint az egercsehi szén egyik nagyfogyasztóját. A villamosenergia-ellátás céljára a bélapátfalvai erőmű annyi energiát termelt, amennyi a cement égető forgókemencéktől távozó füstgázokkal fűtött kazánok gőzével termelhető, és a többit villamos távvezeték vitte a bányatelepről, miután a villamosenergia-átvitel olcsóbb, mint a megfelelő szénmennyiség szállítása. Az erőátvitel céljainak is legjobban annakidején 3 kV felelt meg az adott távolság mellett. Villamos távvezetéket kellett építeni erősen dombos vidéken keresztül. A távvezeték tervezéséhez felvétettem a nyomvonal mentén a terep hosszmetszetét, és redukált hosszléptékben felrajzoltam azt. A szokásos hosszadalmas próbálkozások elkerülésére eljárást dolgoztam ki.

Szabad vezetéket mechanikai szempontból úgy kell megtervezni, hogy egyrészt a legmelegebb időnek megfelelő legnagyobb belógásnál a vezeték mindenütt a terep fölött maradjon a biztonsági szempontból előírt magasságban, másrészt, hogy hideg időben összehúzódott vezeték legkisebb belógásnál se emelkedjék fel a vezeték az alátámasztásáról. Hegyes—dombos terepen a nyomvonal hoszszelvényébe kell szerkeszteni a vezeték alátámasztását úgy, hogy ezek a követelmények teljesítve legyenek. A hoszszelvényt a terep fölött a biztonsági eljárásnak megfelelő minimális magasságra feltolva rajzolják meg. Az eljárás gondolat menete a következő:

A kötélgörbe — amelynek alakját az állandó keresztmetszetű vezeték követi — minden pontjában az érintőjének irányát megszabja a mindenütt egyenlő vízszintes feszültségkomponens, és a pont alatt lévő, a legmélyebb pontig terjedő kötélszakasz súlya, mint függőleges komponens. Miután mind a húzófeszültség, mind a súly arányos a keresztmetszettel, a keresztmetszet nagyságától tehát független a kötélgörbe alakja. A fajlagos vízszintes feszültség szi-121