Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Fonó Albert: Életem és működésem (Önvallomás egy gazdag életpályáról)

ra azt felöntötték. Ezt ittuk a magunkkal hozott déli harapni valóval. Egy emlékezetes munkám volt: egy 1 m átmérőjű, 12 mm falvastagságú öntött acél hengert keresztül kellett vágnom szabad kézből, kereszt vágóval. Két napig dolgoztam rajta. Minden kapalácsütésre úgy szólt a cső, mint a megkongatott harang. Szédített ez a hang, még következő vasárnap is ezen kínlódtam, de levágtam. Mialatt ott dolgoztam, egy alkalommal felfigyeltem arra, hogy egyik munkatársam suttogva rólam beszél a munkavezetővel. Jó fülem volt és megértettem. Elmondta, hogy előző vasárnap látott Kölnben kávéházban ülni és fogyasztani. Ezt a fizetésemből nem engedhettem volna meg. Azután ez az ember mindig nézegeti a rajzokat. Ez gyanús.

Másnap elmentem a munkavezetőhöz, és azt mondtam, nem jövök ki a fizetésemből, kérek javítást. Ezt megkaptam: 2 pfennig órabért javított. Ezután nyugodtan maradtam tovább, amíg egy alkalommal Bánki Donáttól, akinek rendszeresen referáltam tapasztalataimról, levelet kaptam ,,Herrn Ingenieur” címzéssel. Azonnal felmondtam avval a kifogással, hogy rögtön haza kell mennem, és még aznap átléptem a határt, hogy esetleges kellemetlenséget elkerüljek. Nem követtem el akkori rendeletek szerint tiltottat, de évekkel később olyan törvényes rendelkezéseket hoztak egyes országok iparuk védelmére, amelyek ilyesmit ipari kémkedésnek minősítenek és büntetnek.

Kaikból a belgiumi Seraingbe mentem, megnézni a vasművet. Itt olyan nagyolvasztó fúvólevegőt sűrítő dugattyús gőzgépet láttam, amelynek a dugattyújában volt nagy tömeg felhalmozva csak kis lendítőkerék mellett. Az expandáló gőz felgyorsította a dugattyút, amely lassulás közben befejezte a levegősűrítési munkát.

Belgiumon át Franciaországba, Le Havre-ba mentem, a francia Westinghouse-gyárba, ahová ajánló leveleket hoztam magammal ott dolgozó magyar mérnökökhöz. Felvettek az automobil-szerkesztésbe. Kezdetben egy teljesen felrajzolt automobil minden eleméről kellett egynéhányunknak műhelyrajzot készítenünk. Később gépszerkesztési, gépszámítási feladatokat kaptam, utóbb megbíztak a 60 főből álló rajzteremben felrajzolt gépek és elemek szilárdsági méret-ellenőrzésével, és evvel kapcsolatban egy nagy könyvbe kellett beírnom az összes ellenőrző számításomat. Ebben a rajzteremben automobilon kívül főleg villamos gépeket, Leblanc-féle légszivattyút és hűtőgépet szerkesztettek.

Az automobil-szerkesztésből a ,,Salon d’Automobil” idejére kiküldtek Párizsba harmadmagammal, hogy a kiállításon vegyünk tudomásul mindent, amit személygépkocsi-szerkesztésnél felhasználhatunk. Meg kellett tanulni zsebben lévő füzetbe észrevétlenül jegyezni. Minden este feldolgoztuk a gyűjtött anyagot, és jelentést írtunk. Ezen a kiállításon minden számbajövő autógyár képviselve volt. A kiállítás révén mi az autószerkesztés legújabb tapasztalatai birtokába jutottunk. Ennek alapján szerkesztettünk egy kis kocsit, amelyet később az aradi Westinghouse-gyár a Budapesti Taxivállalat számára gyártott.

Autószerkesztés közben kidolgoztam egy grafikus eljárást a gépkocsi fogas-102