Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Fonó Albert: Életem és működésem (Önvallomás egy gazdag életpályáról)

kerék-áttételi szekrénye áttételeinek a meghatározására. Ezt leközöltem a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Értesítőjében „Automobilok hajtásáról” címen [3]. Erre 1908-ban Hollán-pályadíjat kaptam, amelyet az 1907. év folyamán az egylet lapjában megjelent legjobb tudományos tanulmányért adták. A pályadíj kiadásánál ezenkívül hivatkoztak a röviddel ezután ugyanott megjelent ,,A motorkocsi kérdéséhez gépészeti szempontból” című tanulmányomra [4], amely állást foglalt a MÁV-nak a Magyar Mérnök- és Építész- Egyletben tárgyalt és a közlönye hasábjain megjelent arra vonatkozó vitájában, hogy kis gőzlokomotívokat szerezzenek-e be, vagy ahelyett belsőégésű motorral hajtott motorkocsit. Az utóbbi mellett foglaltam állást, és ezt is rendelték meg.

Az automobilokról szóló tanulmányomban a fogaskerékáttétel-fokozatok meghatározására felrajzoltam egyrészt a kocsi vonóellenállását a sebesség függvényében — a sebességet a hajtott tengely fordulatszámával kifejezve — továbbá a motor azonos tengelyre redukált vonóerejét a motor fordulatszáma függvényében. A legnagyobb kocsisebességnek megfelelő közvetlen kapcsolásból kiindulva, a következő nagyobb áttételt lényegileg úgy választottam meg, hogy a motor vonóerő-karakterisztika egyik szélső pontja az átkapcsolás utáni karakterisztika másik szélső pontjának feleljen meg. Ezt az eljárást finomítottam, figyelembevéve az átváltás rövid ideje alatt a motor nélkül futó kocsi sebességváltozását, a külső körülmények hatása alatt.

Westinghouse-nál hivatalos munkám során grafikus eljárást dolgoztam ki nagy átmérőjű lassan járó villamos generátorok és szinkronmotorok tengelye és álló része szilárdsági méretezésére, figyelembe véve az önsúly hatása alatti behajlást és az ezt követő légrésváltozás hatására megnövekedett mágneses vonzást, amely növeli a deformációt.

1906-ban a francia Westinghouse-gyárban, Le Havre-ban automobil-tervezésnél a hűtővíz visszahűtőjének a szellőztető ventilátora hajtásával kapcsolatos üzemzavarok kiküszöbölésével kellett foglalkozni. A ventilátor hajtószíja megnyúlt, csúszott és ennek következtében a hűtés romlott, a motor melegedett. Előbb szíjfeszítőt terveztem, majd azt a javaslatot vázoltam fel, amelynél a ventilátor-számykerék köré épített turbinakerék koszorúlapátjai a benzinmotor kipufogó-gázaival hajtatnak. Ez időben jöttek panaszok, hogy magasban, az alpesi hágókon a motorok nem jól húznak. Ennek oka, hogy a ritkább légrétegben a motor kevesebb levegőt szív be, és lecsökken a teljesítménye. Ezen a bajon avval akartam segíteni, hogy ventilátorral nyomom be a levegőt a motor szívócsonkjához, felhasználva a már megrajzolt megoldást, amelynél a kipufogó-gázok energiáját használom fel a motor ventilátora hajtására és evvel a motorhenger feltöltésére. Javaslatomat nem vették komolyan, avval nem akartak foglalkozni.

Évekkel később olvastam a Büchi-féle feltöltő gépcsoportról, amelyet BBC Baden gyártott, és amely a fent leírt megoldást gyakorlatilag kifejlesztette és nagy sikerrel alkalmazta.

103