Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Fonó Albert: Életem és működésem (Önvallomás egy gazdag életpályáról)

akkor karácsonykor fogok ,ígérni’ magának.” Ennél többet nem is kaptam érte, bár a munkával meg voltak elégedve.

Kiküldtek Esztergomba a városi világítás szereléséhez. Az építésvezető Székely Miksa, nálam 10 évvel idősebb mérnök helyetteseként kerültem oda. Szerelői órabérhez mérnöki kiküldetési napidíjat kaptam, mert ez kevesebb volt a szerelők külső munkája után számítható bértöbbletnél.

Az esztergomi városi áramelosztó rendszer 3 X HO V, 50 per. váltakozó áram volt, amelyet a város határában egy kis gőzerőmű szolgáltatott. Azt javasoltam, hogy térjünk át földelt nullvezetővel 3x180/110 V-os rendszerre. Ezt nem fogadták el. Meglepő volt, hogy a Ganz Villamossági Gyár, amely az elektrotechnikában a világon úttörő szerepet játszott, ilyen hamar ennyire konzervatív lett. Néhány évvel később már mindenütt ezt a rendszert alkalmazták.

A dombtetőn épült esztergomi káptalan áramellátását is meg kellett oldani. Evvel kapcsolatban a káptalan vízzel való ellátására is javaslatot dolgoztunk ki a Duna partján telepített szivattyúállomással. A vizet kocsival hordták fel. Az ajánlatra azt a választ kaptuk, hogy ha ezt megépítenék, akkor drágább volna a víz, mint a bor, amit isznak. Azonkívül azt mondták, hogy nekik szekularizációra — a papi javak állami igénybevételének lehetőségére — is kell gondolniuk. (Ez 1904-ben volt.) Vízvezetéket nem tudnának magukkal vinni.

Esztergomban a fő munkám az utcai hálózat és az arra csatlakozó fogyasztók villamos berendezésének a szerelés-vezetése volt. Elég nagy szerelőgárdánk volt, de a szerelők legnagyobb része csak rövid ideje dolgozott ebben a szakmában. Volt közöttük előzőleg borbély, mészáros, pincér és kevés olyan értékes előzetes gyakorlattal, mint asztalos, lakatos, kőműves. Nagyon alaposan kellett a részletmunkát követni.

IV. Külföldi tanulmányutam, munkavállalásaim

Mire visszakerültem Budapestre, úgy éreztem, hogy ebben a szakmában már nem tanulhatok sokat. Elégedetlen voltam. Nem sokkal később találkoztam az utcán volt tanárommal, Schimanek Emillel, és elpanaszoltam, hogy nem elégít ki a munkaköröm. Néhány hét múlva egy műegyetemi altiszt keresett a hivatalomban, és hozott Schimanektől egy aláírásra előkészített kérvényt, amellyel állami külföldi utazásra pályáztam. Ez 1905 évre 2 ezer aranykoronát jelentett. Az ösztöndíj elsősorban gőzturbina-építés tanulmányozására vonatkozott. Az ösztöndíjat akkor és az 1906 évre ismét megkaptam. Evvel folytatólag külföldön maradtam 1909-ig. Végiggondolva az előzményeket, avval magyaráztam ösztöndíjamat, hogy Bánki Donát professzorom negyedéves koromban egy nem kötelező — magántanári — előadást tartott gőzturbinákról. Ezt hallgattam. Jó diáknak ismert meg Bánki feleleteim alapján. Bánki, aki egyidejűleg a Ganz Kocsigyárban is dolgozott, mint tanácsadó tervező, egy gőzturbinát talált fel, és jelentett be szabadalomra, amit a Ganz-gyárban akart gyártani.

100