Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Fonó Albert: Életem és működésem (Önvallomás egy gazdag életpályáról)
(Kapselwerk-et). Azt mondta, nagyon helyes. Elvárja minden jó tanulójától, hogy ilyeneket kitaláljon. Előlegesen nem tudhatja — mondta —, hogy ilyen szerkezetből közismerten talán ötvenféle is van. Szigorlat után egyszer ismét felkerestem, és megmutattam egy szíjhajtású transzmissziós dinamométert, amely a szíjnál a húzóerővel arányos rugalmas meghosszabbodásával, és ennek megfelelően a hajtó és hajtott szíjkorong fordulatszám-különbségével arányos erő és a fordulatszámmal arányos út szorzatával képezte az átvitt munkát. Gyakorlati ismereteim hiányában nem gondoltam a szíjnak a szíjkorongon való bizonytalan csúszására, ami ilyen szerkezetet hasznavehetetlenné tesz. Erre Bánki rámutatott. Nem mondta, hogy ő kb. hasonló korú lehetett, amikor kitűnő szíjdinamométerét megszerkesztette, amit én csak sokkal később ismertem meg. Negyedéves koromban a következő évre tanársegédnek hívott Gzakó és Bielek professzor. Előbbi a grafosztatika, utóbbi a gőzgép és kazán tanszékre. Elmentem Bánkihoz tanácsot kérni, hogy mit csináljak. Azt mondta: ,,Nem magának való, hogy értelmetlen diákok hibás rajzai javításával töltsön el értékes éveket.” Azt mondta, menjek ki a gyakorlatba. Erre módom volt, mert negyedéves koromban hallgattam Hoór Tempis Mór Ganz-gyári főmérnök magántanári előadásait villamos hálózattervezésről. Hoór felszólított, hogy ha végeztem, lépjek be hozzá a villamos világítási osztályba. III. Kezdeti mérnöki éveim Oklevéllel kezemben mentem jelentkezni a Ganz villamosgyárba. Hoór helyett a várószobában véletlenül Herzog főmérnökkel, a villamos világítás tervező osztály főnökével kerültem össze, aki amint meghallotta, hogy Hoórra várok, azonnal felvett szeptemberi belépésre. Utóbb tudtam meg, hogy szemben állott Hoórral, és kellemetlenséget akart neki azzal, hogy egy feltehetőleg jó embert elakceptál előle. Miután kéthónapi vakációm volt a világítási osztályba való belépés előtt, fényelmélet-tanulással akartam foglalkozni. Ismertem Bláthy Ottó Titusz Ganz-gyári igazgató nagy nevét. Elmentem hozzá, és megkérdeztem, mivel foglalkozzak a nyáron. Azt mondta, menjek úszni a Balatonba. Megköszöntem, de sajnos nem fogadtam meg a jó tanácsot, és fényelméletet tanultam. Szeptemberben beléptem a gyárba. Állítólag nem volt mérnöki hely, és engem a szerelőlétszám terhére fizettek, bár a rajzteremben dolgoztam. Első munkának Esztergom város világítási térképének a lemásolását kaptam. Az előttem lévő várostérképen lévő piros ceruzakereszteket piros tintával, nullkörzővel kellett átrajzolni. Az ezt követő munkáimnál sem vettem hasznát a nyáron tanult fényelméletnek. Egy idő múlva szépülő budapesti tőzsdepalota világításának a tervezésével bíztak meg. Hoór akkor azt mondta nekem: ,,Ha ezt a munkát jól megcsinálja, 7* 99
