Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)
Dr. Dischka Győző - Dr. Zorkóczy Béla: Rejtő Sándor
akiknek oktatási tevékenységgel le nem kötött idejét a tömeges anyagvizsgálatok teljesen kitöltötték. De az ipar is részt vett az ellenőrző vizsgálatokban. Külön kell feljegyezni dr. Bartel János nevét, aki mint a Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű r. t. (a mai Ózdi Kohászati Üzemek elődje) műszaki igazgatója már csak azért is erőltette az ellenőrző vizsgálatokat, mert kezdetben nem hitt Rejtő új anyagvizsgálati megállapításaiban (8, 10. 11). Vizsgálatai során az ádáz ellenfélből megértő, segítőkész jóbarát lett. Rejtő oly nagyra értékelte az ellenőrző vizsgálatokat, hogy ennek alapján helyesbítette elméleti számításait is. Ez történt pl. a nyomás (duzzasztás) er szükségletének számításakor. Rejtő elmélete szerint, amikor a próbatest magassága az átmérőjének felénél kisebb lett. úgy nevezett kötöttség jön létre. A szélesre és alacsonyra duzzasztott próba tengelye körül elhelyezkedő anyag maradó alakváltozása Rejtő szerint bizonyos erőtöbbletet kíván, amely a tengd y menti anyagrészt gyűrűk alakjában körülvevő és kötöttséget okozó gyűrűk tágításához szükséges. A többleterő figyelembe vétele céljából Rejtő a nyomóén ■ kifejezését egy szorzó tényezővel (z-vel) egészítette ki. amelynek értékét •szilárdságtani feltételezéssel, tehát elméleti módszerrel számította ki. Az így kapott szorzótényezővel számított nyomóerő azonban, az alumínium kivételével minden egyéb fém esetében, jóval nagyobbnak bizonyult a kísérletekben mért értékeknél. A tapasztalat hatására Rejtő végül elismerte, hogy a nyomóéi ■ képletében az elméleti szorzótényező helyett annak négyzetgyöke veendő figyelembe és akkor a számított erő a kísérleti eredménnyel megegyezik. ..Hogy ;-nek csak a gyöke veendő figyelembe annyit jelent, hogy több terhe- 1-•-! réteg alkalmazása esetén minden további terhelés az előző terhelésnél ki-ebb fajlagos erőt igényel". [55.. 53. p.] Ez a magyarázat, amellyel Rejtő meghajolva a ..gyakorlat próbaköve" előtt módosította elméleti elgondolásának modelljét, sok — értetlen és méltánytalan — kritikát váltott ki: főleg azokból, akik nem ismerték az ipari anyagok feldolgozásának óriási területén végzett úttörő munkásságát. Rejtő a tér több irányában működő, lassan ható erőhatásokat módosított nyi anásnak tekinti, amelynek jellemző fajai: szúrás, harapás, nyírás és Ivukasztás hajlítás. csavarás, vágás és forgácsolás. A szúrásnál a Brinell keménység összefüggését elemzi a húzó- és nyomóké ménységgel. A harapás változataiként a kovácsolás, sajtolás. hengerlés és gyűrűs üregen való áthúzás alakítási technológiáit tárgyalja, technológiai folyamataik, erő- és munkaszükségleteik levezetésével. A II. kötetének ez a r» -ze a kohászatban is alkalmazott alakítási technológiák alapjait öleli fel, eszközeik, munkagépeik részletes ismertetését tartalmazza. A nyírás és lyukasztás erőszükségletének kiszámítását a ferdeélű ollók és egyéb daraboló eszközök ismertetése követi a gyakorlati alkalmazást leíró részben. A hajlítás műveletének elemzése közben ismerteti a vastagsággal arányos sugárban való ide-oda hajtogatás elvégzésének módját (6. ábra). Kimutatja, 277
