Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)
Dr. Dischka Győző - Dr. Zorkóczy Béla: Rejtő Sándor
Legalább 30 évig maradt korszerű, de még részben ma is hasznos ismereteket tartalmaz a jórészt saját kísérletek alapján kidolgozott cementálás, temperálás technológiája is [52. sz. i. m. 191—201 p.]. Az I. kötet a fémek öntéstechnikájával végződik, mely az olvasztó kemencék ismertetésén kívül a formázás módjait és öntödei felszereléseket írja le. Rejtő rendszerező készsége okozta, hogy a meleggel való alakítások között tárgyalja a horganyzás, ónozás, zománcozás, valamint a forrasztást és lángvágást is. Forrasztásnak nevezi az ömlesztő hegesztést is és csak a sajtoló hegesztést nevezi hegesztésnek. Rejtő 1897-i stockholmi kongresszuson adta elő az első elgondolásait, amelyeket L. Hartmann 1894-ben megjelent művében részletesen ismertetett felszínrajzok alapján dolgozott ki [16, 17, 18]. Ettől kezdve dolgozott a maradó alakváltozások mechanikáján. Eredményeit művének II. kötetében foglalta össze, mely ,,A külső erők hatása a szilárd anyagok mechanikai tulajdonságaira” címen 1918-ban jelent meg [55]. A maradó alakváltozások mechanikájának elméleti alapjait, tudományos bázisát az 1900—1910-es években dolgozták ki. Rejtő úttörő munkájában tehát mintegy két évtizeddel megelőzte korát. A fémes anyagok mechanikai tulajdonságainak vizsgálata céljából Rejtő Csonka János segítségével magatervezte és készítette el azokat a berendezéseket, amelyek a próbapálcák egyenletesen lassú nyújtása közben a terhelő erő- és nyúlás mérésére valamint az összetartozó értékeknek diagramba rajzolására is alkalmasak voltak. E szakítógép (2. ábra) működéséhez hasonlóan készült el a nyomógép is (3. ábra). E két anyagvizsgáló gép segítségével végezte el Rejtő a fémek anyagvizsgálatának azokat a kísérleteit, melyeknek eredményei annak idején nemcsak világszínvonalon voltak úttörők, hanem a magyar fémipar felemelkedését segítették. Az anyagjellemzők meghatározásánál figyelembevette, hogy azok a méretektől is függnek, tehát korlátozta érvényességük határait. Elve az volt, hogy csak az igénybevétel következtében megváltozott keresztmetszetre vonatkozik Műszaki nagyjaink V. 2. ábra Rejtő-féle szakítógép [52., 11. ábra] 273
