Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)
Dr. Dischka Győző - Dr. Zorkóczy Béla: Rejtő Sándor
tatott fajlagos értékek lehetnek alkalmas anyagjellemzők. A maradó alakváltozások tanulmányozása közben előforduló feszültség jellegű anyagjellemzők (pl. húzófeszültség) kiszámításakor a mindenkori erőt mindig a hozzátartozó, reá merőleges keresztmetszettel osztotta. Az így kiszámított feszültségekből felrajzolta — a világon elsők között — a valódi feszültség diagramját (4. és 5. ábra). Újszerű, a külföldi felfogástól eltérő volt a feszültségi ábrák kettéosztása az egyenletes nyúlás határával, és a hozzátartozó feszültséggel, amelyet legnagyobb húzókeménységnek nevez. Az egyenletes nyúlásig terjedő maradó alakváltozást nevezte szívósnak. Ennek mérőszámát is meghatározta az ún. szívóssági munkával. Az egyenletes nyúlástól a teljes nyúlásig ill. szakadásig terjedő maradó alakváltozást nevezte képlékenynek. A kristályos fémek képlékenysége Rejtő szerint annál nagyobb, minél nagyobb a szemcséket összetartó kohézió a legnagyobb húzókeménységhez képest. A képlékenység mérőszámát eszerint úgy lehet tudományos szabatossággal meghatározni, ha a szemcseközti kohézió és a legnagyobb húzókeménység különbségét viszonyítjuk a legnagyobb húzókeménységhez. A szemcseközti kohéziót élesen bemetszett rudak szakításával közelíthetjük meg. A szívósság és a képlékenység két olyan tulajdonság, amely a fémipari technológiában egymástól merőben különböző célokra felhasználandó alkatrészek anyagainak legfontosabb tulajdonságai. A szívósság mérésére az anyagszerkezettan mai fejlett állapotában sem sikerült világos fizikai értelmű és mérnöki használatra is alkalmas mérőszámot találni. Csak következtetni lehet némileg annak viszonylagos nagyságára a fajlagos ütőmunkából (KCU v. KCV), pedig ennek a mérőszámnak az értelmezése tudományos szempontból hibás, mert — mint ahogyan azt már Rejtő is megállapítja — munkamennyi-274 3. ábra Rejtő-féle nyomógép (52., 12. ábra]
