Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)
Dr. Terplán Zénó: Bartel János
jenek 1928. évi, értékelésnek is tekinthető írásából idézni. 1928-ban adta ugyanis ki a Magyar Mérnök és Építész Egylet a ,,Technikai fejlődésünk története 1867—1927” c. művét. Ennek ,,A technikai anyagvizsgálat” c. részét írta Besztrovszky professzor, amelynek 887. oldalán a következők olvashatók: „Széleskörű kutatótevékenységet fejtett ki dr. Bartel János kohó- és gépészmérnök. a Rimamurányi—Salgótarjáni Vasmű Rt. technikai igazgatója. Dr. Bartel laboratóriumi vizsgálataival elsősorban olyan eljárás után kutatott, amely a fémek tulajdonságairól — különösen feldolgozás szempontjából — minden irányban megbízható felvilágosítást és az anyagra jellemző értékszámokat szolgáltasson. E munkája során összehasonlította egyrészt a Rejtő-féle eljárást az eddig szokásossal, rámutatván mindkettő egyes hiányaira, másrészt összehasonlította a Rejtő-íé\e elméletet a Mohr-féle szilárdsági elmélettel, végül részletesen foglalkozott a bemetszett rudak problémájával, alapvető kísérletekkel megvizsgálván a próbatest alakjának, a támaszköznek, a gép méreteinek, az ütés sebességének és a hőmérsékletnek hatását az ütőmunka nagyságára. Dr. Misángyi Vilmos műegyetemi tanár — Rejtőnek a tanszéken utóda — Bartel kísérleteivel foglalkozva kimutatta, hogy az ún. egyenletes nyúlás folyamán a próbatest eredeti alakjához hasonló marad...”. A 894. oldalon pedig a következőképpen folytatja: ,,...az állami ill. hatósági laboratóriumokon kívül a nagyobb üzemek, gyárak szintén rendelkeznek szükségleteikhez mért laboratóriumokkal, amelyek közül a Rimamurányi—Salgótarjáni Vasmű Rt.-ét, továbbá a TFeiss Manfréd Acél- és Fémárugyárét kell felemlítenem. Az előbbi Ózdon és Salgótarjánban tart fenn két laboratóriumot (1890 óta), és elsősorban fémek kémiai, szilárdsági és mikroszkópiái vizsgálatára van fölszerelve. Ezekben végezte Bartel János dr. fentemlített kísérleteit...”. Érdekes az is, hogy Bresztovszky professzor a forrásmunkák között felsorolja Bartel János (1—3, 6—9, 19) jelű tanulmányait (apróbb pontatlanságokkal). Bartel e lezáruló munkásságára talán még egy hivatkozás idézhető. Dr. Misángyi Vilmos professzor „Rejtő Sándor emlékezete” c. cikkében (megjelent az Anyagvizsgálók Közlönye 7. évf., 1929. évi 2. sz.-ában) a 78. oldalon a következőket írta: „A magyar Anyagvizsgálók Egyesületének 1905. évi közgyűlésén számolt be Bartel János azokról a kísérletekről, melyeket Rejtő elveinek kipróbálására a Rima-Műveknél végeztek. Hordereje ennek az előadásnak azért volt nagy, mert ez beigazolta, hogy az anyagvizsgálat nagy fejlődését jelentette Rejtő javaslata mind a próbák alakja és mérete, mind a kísérlet kivitelezése, valamint az eredmények méltatása tekintetében egyaránt.” A húszas évektől a Magyar Anyagvizsgálók Egyesületének egyik vezetőjeként (már 1914-től tiszteletbeli titkár és alelnök), a Magyar Mérnök és Építész Egylet aktív tagjaként tevékenykedik (választmányi tag, Hollán- ill. Cserhátiplaketteket odaítélő bizottságok tagja stb.). Résztvett a közéletben is, pl. a lengyel—magyar barátság ápolásában. 121
