Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)
Dr. Terplán Zénó: Cserháti Jenő
később meg is történt. A vonatsebességmérőkkel akkor megkezdett kísérletekkel behatóan foglalkoztam, s több oly szerkezeti javítást tettem, melyek a sebességmérők használata közben észlelt zavarokat elhárították. A ,, Vasúti és hajózási főfelügyelőség”-nél munkakörömbe tartozott a hazai lokomotív-kazánok víznyomáspróbáinak foganatosítása; résztvettem az összes új lokomotívok műtanrendőri próbáin, és végeztem a hazai vasutak számára új kocsik műszaki felülvizsgálatát...így tehát bő alkalmam volt a lokomotívok elhasználódása, javítása körül szerzett tapasztalataimat kibővítenem, és új lokomotívok szerkesztése és építése körül tapasztalatokat szereznem...”. Miután e feladatokat elvégezte, és a MMÉE-n belüli szerepe is nőtt, a többirányú meghívások nem hagyták nyugodni, egyévi szabadságot kért és kapott, hogy eddigi pályafutásával szakítva, a közvetlen termelő munka irányításában próbálja ki képességeit. Természetesen az is befolyásolhatta őt ebben az elhatározásában, hogy Baross Gábor miniszter 1892-ben meghalt. 2. Cserháti Jenő ipari vezetői és műszaki fejlesztői tevékenysége (az úttörő magyar vasút-villamosítási munkálatok szervezése) A második korszakra, az érettebb, tapasztaltabb időszakra két hazai gyár igazgatása esik. Az állami, majd minisztériumi szolgálatot tehát felváltja először a Fegyver és Gépgyár Rt., majd a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt. villamos részlegének vezetése. A fegyvergyári két évről nyilvánvalóan kevesebb az értékelhető adat. Maga Cserháti Jenő erről az időszakról így ír [7]: ,,A Fegyver és Gépgyár-bíin alkalmam volt a tömeges gyártást a legbehatóbban, összes részleteiben tanulmányozni. Megkezdtem itt a gépgyárak számára szükséges precíziós szerszámok és mérőeszközök gyártását, és újra megindítottam az előbb megkezdett, de félbehagyott szerszámgépgyártást.”* Bállá Pál pedig így emlékezik meg erről az időről [6]: ,,Mikor 1893. máj. 1 -én átvette a Fegyver és Gépgyár Rt. igazgatását, mikor a vasút hatalmas forgalmi eszközeivel való foglalkozás után a lőfegyverek szubtilis és minuciózus szerkezetével kellett foglalkoznia, akkor kezdettek kitartó tanulmányainak gyümölcsei érni. Ő az új és addigi foglalkozásától merőben eltérő munkakörébe gyorsan beleélte magát. Magyar mérnököket vett maga mellé munkatársakul, energiájával és egyéni tulajdonságainak kitűnő harmóniájával leküzdötte azokat a nehézségeket, melyek ennek az új iparágnak meghonosítása és megerősítése elé tornyosultak, kivívta azt, hogy a vezetése alatt álló vállalat gyártmányainak kifogástalanságát elismerjék.” 76 A múlt század végén és e század elején a ,,Fegyver és Gépgyár” által gyártott, kb. 40 féle szerszámgépről néhai Balázs Péter a Műszaki Múzeum Gyűjtő Csoportjának átadott 1958-ban egy képes prospektust. (Szőke Béla megjegyzése.)