Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)
Dr. Terplán Zénó: Cserháti Jenő
200 baj tórád átviszi a csuszkára, hol azt a kulissza csúszó felületűre függőleges Q„ és az érintő irányában működő Q, erőkre bonthatjuk szét. Vegyük egyelőre csak a Q, erőt tekintetbe és helyezzük azt át a tolattyúhajtórud B-vel jelölt csuklójába, akkor a Q, Q', erőpárt és a Q, erőt kapjuk, melyek közül az előbbi a tolattyú-hajtórudat hajirtásra fogja igénybe venni és a további vizsgálatnál figyelmen kivtll hagyható. A Qj erőt, a 7> pont körívalakú pályájának érintője és az arra függőleges irányban fölbontva, kapjuk a és Qh erőket. Az előbbi a B pontban lévő csapra nyomást gyakorol, azaz súrlódást idéz elő, míg a Q:, erőt a függesztő vas a kormánytengely karjára viszi át. Bontsuk szét ezt az erőt még egyszer, a kormánytengely karjára függőleges q és vele egybeeső Q„ erőkre. Az utóbbi a kormánytengely csapágyában nyomást idéz elő, míg a végeredményül nyert q erő az, mely a kormánytengelyt elfordítani törekszik. A tolattyú súrlódásából eredő ellenállásnak ellene működik, az excenterrudak által a kulisszára átvitt P erő, mely mint az excenterrudak tengelyével egybeeső összetevők eredője, az excenterrudak metszéspontján megy 3. ábra A Hollán-díjjal kitüntetett ,,A kulisszás kormányművek egy sajátsága” c. tudományos dolgozatból 74
