Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)
Keller Bence: Lechner Egon
Lechner Egon professzor minden munkájában pontosan közli a felhasznált forrásmunkákat és ezek kikeresésében, ahol csak lehet a gyökerekig megy el, a legkompetensebb szerzőkig, az eredeti legelső tanulmányokig, szabadalmi bejelentésekig. Amilyen megbízható volt minden munkájában, amilyen szívósan ragaszkodott műszaki és tudományos téren a felismert igazságokhoz, úgy tisztelte mások véleményét is. Tudományos alázatnak nevezhetnők azt a gondosságot, amelylyel pl. az általa irányított szabványok tervezetével kapcsolatban tett észrevételeket kezelte és helyességük esetén figyelembe vette. Munkáiban a dolgok fizikai összefüggéseit igyekszik felderíteni, megvilágítani, és sohasem az elvont elmélet kedvéért, hanem a helyes gyakorlati alkalmazás érdekében. Boncoló értelme nem elégszik meg a tapasztalati adatokon alapuló képletekkel, hanem megvizsgálja azok hitelességét és elméletileg indokolt voltát. Lechner Egon csaknem minden általa felvetett témában úttörő munkát végzett, megmutatva, hogy milyen megfontolásokkal és hogyan lehet a gazdasági és technológiai szempontból igen nagy jelentőségű, még ismeretlen összefüggésekhez jutni és milyen kísérleteket és vizsgálatokat kell a gyakorlati alkalmazás érdekében végezni. Lechner Egon munkásságában két fő irányt különböztethetünk meg. Egyik a fejlesztés, az eddig elért műszaki eredmények, ismeretek továbbfejlesztése, új szemlélettel, új gondolatokkal és eredményekkel. A másik az eddig elért ismeretek világos, tiszta összefoglalása, terjesztése; ezt gyakorolta az oktatásban az egyetemi katedrán és még a szabványozó munkában, továbbá folyóiratokban közzétett cikkek és könyvek útján, és így cselekedett a műszaki gyakorlatban, ahol mérnöktechnológusok generációit nevelte. A Lechnerről alkotott képünk nem volna teljes, ha nem emlékeznénk meg a Gépipari Tudományos Egyesületben tartott nagyszámú előadásáról. A tudományok iránti szeretetének megvilágítására hadd idézzük Szőke Bélával való kapcsolatát. Szőke egy ízben némi csalódással említette Lechnernek, hogy évek óta hiába kutatja azt a pestlőrinci kertet, ahol néhai Eötvös Lóránd ingakísérleteit végezte. Hosszú idő múltán Szőke levelet kapott Lechnertől, amelynek tartalma jó nyomra vezetett. (Lásd Műszaki Nagyjaink III. kötet, 165. oldal) * Lechner írói munkásságának ismertetése ezzel befejeződött. Nagy kár, hogy Lechner nem kívánt hagyatékot, már mint írói legációt hátrahagyni. Régi munkatársai közül, illetve fiatalabb koruknál fogva úgy mondhatnék, hogy tanítványai, követői közül többen emlékeznek arra, hogy Lechner saját munkájának megkönnyítésére kidolgozott egy olyan előkalkulációs eljárást, amelynek segítségével gyorsan tudott választ adni arra a kérdésre, mibe kerülhet egy adott munkadarab forgácsoló megmunkálása. Úgy halljuk Lechner értett ah438