Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)
Keller Bence: Lechner Egon
ahhoz, hogy megfelelő munkatársak kiválasztásával mindig összhangot teremtsen elméleti követelmények és gyakorlati kivitelezés lehetőségeinek egyeztetésében. Kötelességtudásban, mérnöki pontosságban és következetességben, valamint szorgalmas munkában személyes példaadással érte el osztályának sikereit. Határozottsággal egybekötött mértéktartással erősen szuggesztív hatással volt a fiatal munkatársakra. Napi munkáját reggel azzal kezdte, hogy végigjárta a rajzasztalokat és szinte oktatói módon bőven osztogatta gondolatait. Egy esetben az egyik fiatalembert megkérdezte: Mondja csak, ön nem kíván a gyárunk kötelékében maradni ? Az ifjú mérnök megdöbbenve kérdezte, miért kell ezt róla feltételezni, hiszen ő nem tud arról, hogy rossz fát tett volna a tűzre. Erre az volt a főnöki válasz, hogy éppen az a baj, hogy nem sokat tesz. Mert ha hibákat is csinálna szorgalmas munkája során, azt kezdő embernél nem veszik rossz néven, és azt helyre is lehet hozni. Ebből a fiatal mérnökből lett egyik legmegbecsültebb munkatársa. Egyébként Lechner sokszor hangoztatta, hogy bárhonnan ered is a selejt, a felelősség az ő osztályát terheli. Az volt az elvi álláspontja, hogy az el nem várt selejt, akár a gyártmányszerkesztés tévedése, akár a műhely fegyelmezetlensége folytán jött létre, a végső ok mégis az, hogy az ő osztálya (a gyártástervező osztály) elmulasztotta a műhely kellő ellenőrzését, vagy nem vette fel esetleg a gyártmánytervezéssel vagy a műhellyel idejében a személyes érintkezést. Erre a személyes kapcsolatra mindig különös súlyt helyezett. 1943-ban Lechnerre bízták a Danuvia székesfehérvári gyáregységének megszervezését. Körültekintő gondosságára jellemző, hogy első dolga volt, az akkoriban már működő veszprémi fiókgyárban aziránt érdeklődni, mekkora a cos 9 értéke az ottani áramellátásban. Jelenlétében végzett mérés alkalmával meglepetéssel vette tudomásul, hogy annak értéke a szerencsés kapacitív viszony révén 0,95—0,98. A háborúnak vége szakadt, s Lechnernek már nem volt módjában bebizonyítani, hogy a Székesfehérvárott a BMW licencia alapján gyártani kívánt motorok legalább is egyenrangúak tudtak lenni az eredetiekkel. A Danuviában fő feladatának tekintette a gépipari tömeggyártás gazdaságosságának és ily alapra helyezett technológiájának kidolgozását, nem különben az idevágó, önként adódó szab vány-fel adatok elvégzését is. b) Tevékenysége a szabványosításban A magyar ipar, nagy szerencséjére, Lechnerben rátalált a legrátermettebb, kezdeményezésre kész férfiúra. Ez az úttörő munka kétirányú volt: a Danuviában megteremtette a forgácsológépek szerszámozásának legkorszerűbb rendszerét s emellett talált időt és alkalmat, hogy részt vegyen a szabványozás fejlesztésében, hazai és nemzetközi vonatkozásban egyaránt. Idevágó műveit tanulmányozva fel kell pl. figyelnünk [8] alatt felsorolt tankönyvre, amelyben az egyes fejezetek címét a szerző ezzel az alcímmel egészítette ki: „Szabványok”. Úgy látszik, hogy a szerző jónak látta korábbi gyakor-400
