Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)

Keller Bence: Lechner Egon

Lechner Egon nyilvánvalóan apjától örökölte a szigorúan tudományos gondolkodásmódot és az önfegyelmet, és tőle tanult kötelességtudást meg a nehézségek leküzdésének vállalását. A fiatal Lechner Egon életét beárnyékolta, hogy nála 6 évvel idősebb testvérbátyja, dr. Lechner Gedeon vegyészmérnök 1914- ben az I. Világháború első napjaiban a harctéren elesett. A gimnazista Egon ugyanis mérnökbátyjával szoros kapcsolatban volt, ezt onnan tudjuk, hogy több ízben leveleztek egymással fizikai és kémiai kérdésekről.

Lechner Egon a kolozsvári piaristáknál járt gimnáziumba s a Budapesti Műegyetemen 1913-ban szerezte meg a gépészmérnöki oklevelét. Ekkor azonnyomban tanársegédi megbízást kapott Herrmann Miksa professzor Gépelemtanszékén, s ez a megbízás a háborús éveken túl 1921-ig volt érvényben. Az utolsó békés vakációban, 1913-ban Herrmann professzor közbenjárására Resicán gyakornokoskodott, hogy az ottani emelőgépgyártással ismerkedjék meg, minthogy az új tanévben Herrmann professzor kapott megbízást az emelőgép tárgykör oktatására.

Lechner az első háborús mozgósításkor bevonult mint tartalékos tüzértiszt. A frontokon 1918. július közepéig öt kitüntetésben részesült. Már itt is megmutatkozott a veleszületett mérnök-kutatói hajlam, mert tudjuk, hogy pl. az Isonzo-frontra a vektorelméletet vitte magával szabad-időbeli foglalkozásnak. Jellemző, hogy amikor katonai szolgálata során 1916 januárjában Erdélybe, valahova az Olt völgyébe helyezték, Lechner egy akkoriban azon a vidéken lezajlott földrengésről szóló részletes írásbeli megfigyelő jelentést küldött a tudományegyetem geofizikai intézetének, fennmaradt ^ennek az intézetnek egy akkori levele, amelyben ezt a jelentést megköszönték. Emlékezetes, hogy Lechner ebben a tárgykörben kikérte tudós apjának^tanácsait.

1918 júniusának közepén a Műegyetem kérésére került vissza a Gépelem tanszékre (Herrmann Miksa professzorhoz) és folytathatta asszisztensi működését, ami mellett 1918/1919-ben a Magyar Földgáz r.t. irodájában dolgozott. Ez azért érdekes, mert évek múltán, a Magyar Mérnök és Építész Egylet közlönyének (a továbbiakban M.M.É.E.K.) 1926. évi 15—16. számában olvashatunk arról, hogy a szoboszlói gázos kút kiaknázásában Lechner korábbi kutatási eredményeinek is hasznát vették.

1919 őszétől 1921 tavaszáig a Lipták és Társa cég mérnöke volt, ahol a repüléstechnika és a belső égésű motorok elméleti kérdéseivel foglalkozott, bár változatlanul asszisztens maradt a Műegyetemen. 1921 tavaszán szabadalmi bírónak nevezték ki, ám konstruktőri hajlamait a szabadalmi bírói tevékenység nem elégítette ki, s így került 1922-ben a Fejes-féle lemezmotor és gépgyár szerkesztői irodájába, vezetőnek. Kézbe vette a gyár teljes profilját, pedig ez nem volt szűkre szabva. Itteni munkássága az alábbi témákat ölelte fel: iskolai repülőgépek motorai, középnagyságú személygépkocsik motorai, katonai könnyű tehergépkocsi, postai kis gyűjtőkocsi, MÁV sínautó. Ez utóbbinak leírása olvasható a Vasúti és Hajózási Hetilap 1927. évi 21—24. számában; itt

398