Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)

Dr. Terplán Zénó: Schimanek Emil

leszel sose.” Ha Schimanek professzor második felesége ellenállása miatt el is maradt a ,,de iure” örökbefogadás, gyakorlatilag haláláig fiának tekintette Schimanek Tadeust, aki mint orvos sokat segített az utolsó évek szenvedéseinek enyhítésében.

Egy pontosabb forrás nélküli nyomtatott szövegből (amely később a Tolnai Világlapja 1940. évi karácsonyi számában is olvasható volt) a következő idézhetők:

„Schimanek Emil professzor, a Műegyetem rektora, akinek sok száz kiváló találmánya tökéletesítette a gépipart, és akinek valóban korszakalkotó, legújabb találmányát most mutatták be, így beszél az édesanyjáról:

— Anyámat, aki fegyverkovács-mester leánya volt, a régi divat szerint, jó háziasszonynak, de főleg jó anyának nevelték. Az akkori lányoknak nem a jogokról beszéltek, amelyek őket megilletik, hanem azokra a kötelezettségekre figyelmeztették állandóan, amelyekkel családjuknak tartoznak.

— Dumas mondja, hogy az anyák csak azért születnek, hogy mást se tegyenek, mint megbocsássanak. Balsac pedig azt írja, hogy nincs a világon a gyengédségnek és a szeretetnek gyönyörűbb megtestesülése, mint az anya. Én magam az édesanyám iránt oly mélyen gyökerező tiszteletet, szereidet és hálát átviszem érzésben minden anyára. Ezért történt, hogy rektori beszédemben, amelyet az egyetemi ifjúsághoz intéztem, az anyai ideál tiszteletét emeltem ki, mint legfontosabb alapot, mert ezt tartom minden erkölcsi kötelezettség fundamentumának. Mialatt beszédemet mondtam: édesanyámat láttam magam előtt, és könnyek gyűltek a szemembe .. É

*

Közéleti tevékenységét a rövid életrajzban összefoglalt felsorolás önmagába is jellemzi. E helyen egy-két irányú ilyen működését részletezzük az ismeretlen szerzőtől származó életrajzból [12] idézve:

„Amikor Magyarország pénzügyeit Smith Jeremiás amerikai pénzügyi tanácsadó vezette, Schimanek mint a Műegyetem akkori rektora, az akkori miniszterrel együtt személyesen folytatott közbenjárásával elérte, hogy a Műegyetem szertárai és laboratóriumai felszerelésének kiegészítésére 1 millió arany koronát bocsátottak rendelkezésére. Sajnos, a sok tanszék között megosztva, egy-egy laboratóriumra e jelentékeny összegből is csak kis dotációk jutottak, de sok tanszéken mégis sikerült ezzel a gyakorlati oktatást intenzívebbé tenni, és egyes tanszékeken a tudományos munka folytatásához szükséges felszereléseket beszerezni. Ez utóbbi célra szolgáló összegek megnövelése céljából ő alapította a Széchenyi István Tudományos Társaságot, amely a befolyó tagdíjakból támogatást nyújtott a kutatóknak kísérleti eszközök és anyagok beszerzéséhez, továbbá a tudományos kutató munkában résztvevő segéderők díjazásához. Ez a társaság, amelynek tagjait ő verbuválta, főleg az ipari és kereskedelmi vállalatok sorából kereken évi 100 ezer pengővel járultak hozzá a tudományos kutatómunka támogatásához. Fennállása alatt a társa171