Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)
Dr. Terplán Zénó: Schimanek Emil
ság kereken másfél millió pengő támogatást folyósított, és az adminisztrációs költségek évenkint csak egynéhányszáz pengőre rúgtak. A társaság fennállása alatt Sehimanek, mint a társaság főtitkára kétszer tett jelentést a közgyűlésnek, az egyes kutatási problémák támogatására fordított összegekről, és ez alkalommal részletesen ismertette azokat az eredményeket, amelyeket a kutatók a társaság támogatásával elértek. Ezekből a jelentésekből, amelyek közül a másodikat angol nyelvre is lefordíttatta, megállapítható, hogy a kutatásra fordított kiadások bőven meghozták gyümölcseiket, az ország gazdasági érdekei javára.” * A 20-as évek végén ,,alapos laboratóriumi és országúti vizsgálatok eredményeképpen közölte az akkori miniszterrel a magyar autógyártás terén fennálló helyzetet. Rámutatott azokra a hiányokra, amelyek a magyar autógyártás kifejlesztését akadályozzák, és összehasonlította a gyártmányok minőségét több külföldi gyár által piacra dobott járművekkel. Javaslatot tett a tanulmánnyal kapcsolatban a magyar automobilizmus fejlesztésére vonatkozólag, de ezeket a javaslatokat ismeretlen okokból nem vették figyelembe” [12]. ,,1910-től kezdődően, mint az Országos Automobilszakértő Bizottság és később, mint a Közlekedésrendészeti Bizottság elnöke működött, mint a Belügyminisztérium és a Kereskedelemügyi Minisztérium tanácsadó szervének vezetője, 1945-ben történt felmentéséig, amidőn is a Közlekedésügyi Minisztérium vette át a bizottság szerepkörét. Elnöki minőségben számos javaslatot tett az illetékes minisztériumoknak, és vezette és irányította a gépjárműveknek vizsgálatára és a sofőrvizsgákra kirendelt szakértők működését” [12]. A műegyetem 1941-ben tiszteletbeli doktorrá avatta. Az ismeretlen szerzőtől származó és be nem fejezett életrajz [12] ezzel kapcsolatban is érdekes megjegyzést tesz: ,,E kitüntetés értékelésének megítélésénél figyelembe kell venni Sehimanek akkori elhelyezkedését a rendszerben és a Műegyetemen. Az első tekintetében jellemző az a tény, hogy amíg az egyetemi tanárok, különösen a volt rektorok a középkereszttel, sőt a csillagos középkereszttel lettek kitüntetve, addig Sehimanek sem az oktatásban, sem a kutatásban, sem a gyakorlati életben mint tanácsadó elért sikereiért semmiféle kitüntetést nem kapott. Két kormányzói elismerés közül az egyiket mint a KMAC alelnöke kapta a klub 25 éves jubileuma alkalmával, a másikat pedig a Haditechnikai Tanács alelnökeként kapta a tanácsnak valamelyik jubileumával kapcsolatban. E két kitüntetést tehát az egyéni érdemeitől teljesen függetlenül kapta.” A díszdoktori kitüntetést illetően Sehimanek Emil azóta is egyedülálló a BME, ill. jogelődje Gépészmérnöki Karán, mert saját és aktív tanárként egyedül őt avatták honoris causa doktorrá. 172
