Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)

Dr. Terplán Zénó: Schimanek Emil

egyetem oktatás-fejlesztését, korszerűsítését mindig sürgette, e kérdések iránti érdeklődést mindig ébren tartotta. E munkásságából — Károlyi Zsigmond lek­tor adataira támaszkodva a következők emelhetők ki: Közvetlenül egyetemi tanári kinevezése után a műszaki doktori cím beveze­tését sürgette. mint a műszaki tudományok jelentőségét és más tudományok­kal való egyenjogúságának egyik elismerő megnyilvánulását. 1909-ben Bánki Donét professzorral együtt elutasította a kooperatív mémöknevelés amerikai kísérleti eredményeinek hazai hasznosítására vonatkozó ipari javaslatot. Az igazság kedvéért meg kell azonban jegyezni, hogy az USA-ban is csak fél év­század múlva terjedt el a nagy irodalma ellenére. Az első világháború alatt benne volt azokban a bizottságokban, amelyek második és harmadik hazai mű­szaki egyetemek megvalósítását szorgalmazták, amely javaslatok azonban a háború befejeztével, hosszú időre lekerültek a napirendről. A háború alatt volt dékán, majd 1923 és 1925 között rektor, mindkét esetben nagyon nehéz poli­tikai. történelmi, ill. gazdasági körülmények között, és ha az általános helyze­ten háború, majd a kezdődő világválság! nem is tudott változtatni, sokat tett a nehézségek enyhítése érdekében. 1919-ben támogatta a Tanácsköztársaság oktatásügyi szervező munkáját. Pfeifer Ignáceal, Bánki Donáttal és Herrmann Miksával oktató munkát vállalt a proletárdiktatúra kultúrpolitikájában jelen­tős szerepre hivatott ..Műszaki üzemfelügyelőket képző tanfolyamon" amely i felszabadulás után néhány éven át működő Vörös Akadémáival volt azonos célú intézmény . Ennek lehetett a következménye, hogy meghívták az 1919. július 25-én megalakult Tudományos Műszaki Tanács vas-, fém- és gépipari csoportjába Bánki Donáttal és Szabó Gusztávval együtt. Az ellenforradalmi idők kezdetén Schimanek Emil volt az egyik szervezője az ellenforradalmi szélsősé­ges elképzelések műegyetemen belüli meghiúsításának. Pl. a Tanácsköztársa­ság jubileumára 1959-ben. majd 1969-ben megjelent monográfiában olvasható, h< >gy schimanek Emil javaslatára utasította el a gépészmérnöki osztály szó­többséggel a ..numerus clausus" tervezetét. Bánki Donát 1922-ben bekövetke­zett halála, ill. Pfeifer Ignác kényszerű lemondása után Schimanek Emil szá­mított a tanári karban viszonylag a legliberálisabbnak. s ennek ellenére 1923- ban rektori megbízást kapott, amelyet maga Schimanek professzor nem annyira elismerésnek, mint inkább az egyetemi tanácsban helyetfoglaló tanártársai szo­lidaritásának tekintett, hiszen ezzel elejétvették esetleges ellene irányuló tá­madásoknak. Rektori tisztségét az egyetem érdekének közvetlen védelmén túlmenően ál­talános érdekű feladatok megoldására igyekezett felhasználni. Az önálló állami életet megkezdő Magyarország gazdasági-műszaki újjászervezéséhez nélkülöz­hetetlen kutatások megindítása, az anyagi alapok biztosítása volt első célja. A kezdeményezésére létrejött Széchenyi Tudományos Társaság, majd az Or­szágos Természettudományi Tanács és Alap biztosította azt. hogy a műszaki egyetemi laboratóriumok — ha nem is elegendő — de a költségvetésinél több támogatásban részesülhettek. Ezzel sikerült legalábbis csökkenteni a nemzet -155

Next

/
Oldalképek
Tartalom