Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)
Pénzes István: Verancsics Fausztusz
A nehéz hadieszközöket kikötői hajóvontató hengerekkel óhajtotta átvontatni az egyik partról a másikra (37. kép). A képen megfigyelhető, milyen egyszerűen, s mégis biztonságosan rögzítették a vontatóhengerek állványzatát. Az előzőek gyakorlatának megfelelően, jegyezzük ide: Verancsics korában a 37. képen bemutatott vontatási módozat nem volt új. A vontató és emelő hengerek leírása már megtalálható Vitruvius könyvében is. * Az ejtőernyő. Verancsics egyik legtöbbet vitatott eszköze az ejtőernyő. Ez késztet a kérdés lehető legteljesebb feltárására. Umberto Forti [115. 55. p.] emlékeztet arra, hogy Verancsics Fausztusz a Machinae Novae tiszteletpéldányát megküldte a barnabita Giovanni Ambrogio Mazentanak (1565—1635), aki, mint emlékezhetünk rá, Gabuzio jelentésének egyik aláírója volt. Forti tudni véli, miszerint Verancsics és Mazenta jó barátságban voltak és Rómában gyakorta találkoztak. Mindez valószínűsíti, hogy Mazenta — Leonardo da Vinci kéziratainak őrzője és első biografusa — révén Verancsics ismerte a becses hagyatékot. Valószínűsíti, de nem bizonyítja! Ahol mód nyílt rá, igyekeztünk párhuzamot vonni a Vinci-béli zseni és Verancsics munkái között. Egyezőséget eddig nem sikerült kimutatni. Ellenkezőleg. Például, Verancsics taposókereke, ejtőernyője fejlettebb, mint a sokoldalú Leonardo hasonló szerkezete. Mazenta [59] könyve sem visz közelebb a bizonytalanság feloldásához. A jelenlegi ismereteink tehát nem elegendőek a teljes bizonyossághoz. Mindez — véli Umberto Forti — annak köszönhető, hogy: ...,,Veranzio megfontoltan tartózkodott bármely támpont adásától”... Ez alaptalan gyanúsítás. Az a műszaki őszinteség, mely a Machinae Nevae lapjain megnyilatkozik, miért hiányozna éppen az ejtőernyőnél ? Ha gondolkodásunk lángját visszacsavarjuk a tárgyilagosság testhőmérsékletére, akkor végül is hiányos ismereteinkbe ütközünk, amelyek — sajnos —- nem mondanak sem igent, sem nemet. Verancsics munkásságát át- és áthatja az áramlással való foglalkozás. Róma megóvása az árvíztől, Velence szökőkútjai, a szél- és a vízimalmok, a búzamosás, a magrostálás, a hidak, a mentőöv, a hajók — mind-mind összefüggenek az áramlással és az áramlás megzabolázásával. Az ejtőernyő tehát nem olyan eszköz, mely nem ,,illik” Verancsics munkásságába. A kört szűkítve, a szélmalom és az ejtőernyő olyannyira rokonítható, hogy önmagukban elegendőek egymás föltételezéséhez. Magyarországon is huzamosabb ideje meg-megjelenik az ejtőernyő témája, főleg az elsőbbséget illetően. Érdemes tehát összegyűjteni a véleményeket. Pálóczi Edgár szerint az ejtőernyő feltalálója Verancsics [73]. Vajda Pál 1943-ban megjelent könyvében, az előzőhöz hasonló véleményen volt, bár hozzáfűzte, hogy ...„Leonardo da Vinci is tervezett hasonló ejtőernyő szerkezetet”... [105. 9. p. ]. Andai Pál [2. 318. p.] — előrebocsátva, miszerint Leonardo 96