Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)

Pénzes István: Verancsics Fausztusz

da Vinci hátrahagyott iratai között megtalálták az ejtőernyő vázlatát is — így összegzi véleményét: Verancsics ...„könyvében jelenik meg először a tudomá­nyos világ részére hozzáférhetően az ejtőernyőnek egy igen jó ábrázolása”. M. Zemplén Jolán a következőket írta: „Az ejtőernyő alapgondolata — és nem elsőként — már Leonardo da Vincit is foglalkoztatta”... [69. 1897. p.]. Makkai László Verancsics műszaki tevékenységének forrását kutatva a következőkben foglalta össze véleményét: ...„a technika ekkor [— az „önkéntes itáliai számű­zetés idején” —] került érdeklődésének homlokterébe, mégpedig minden jel szerint azáltal, hogy a barnabita szerzetes barátja, Ambrogio Mazenta, Leonar­do első biográfusa, betekintést engedett neki az általa őrzött s akkor még nyil­vánosságra nem került Leonardo kéziratokba.” [55. 41. p.] Pálóczi Edgártól Makkai László föltételezéséig egyre bizonytalanodik az állásfoglalásunk. Következtethetünk mindebből arra is, hogy a követett út járhatatlan. Űjabb lehetőségként vessük össze Leonardo és Verancsics ejtő­ernyőjét. Leonardo nevezetes vázlatához (32. ábra) a következő megjegyzést fűzte: „Ha az embernek van egy sűrű vászonból készült sátortetője, mely 12 rőf szé­les, 12 rőf magas, akkor bármilyen magasságból veszély nélkül le tud eresz­kedni”. A vázlatból és a leírásból egyaránt látható, hogy Leonardo ejtőernyője gúla alakú, s vázlatos, kidolgozatlan ötlet. S bár „istenkáromlásként” hat, de ki kell mondani: Leonardo ejtőernyője — az adott körülmények között és merevítés nélkül — nem működött volna. Ez a tény indokolja az előző „vázla­tos, kidolgozatlan” jelzők használatát. Verancsics ejtőernyője négyzetes alapterületű, amelyen a vászon repülés köz­ben gömbszeletszerű. A vásznat rudazat tartja. A rudak kötéspontjairól tartó­kötelek lógnak le, amelynek hámjába az ember beleerősíthette önmagát. Ve­rancsics fontosnak vélte, hogy az ejtőszerkezet felületét az ember súlyának megfelelően méretezzék (38. kép és Melléklet XLIT. leírása). Az előzőekből néhány következtetés vonható. Az ejtőernyő alapgondolata Leonardotól vagy — őt megelőzve — másoktól származik. A két ejtőernyő összevetéséből azonban nem következik az, hogy Verancsics ismerte Leonardo kéziratait. Verancsics saját korában is használható ejtőernyőt szerkesztett, amely fontos eleme e találmány fejlődésének. Hagyomány tiszteletünk és Verancsics Fausztusz munkásságának megbecsü­lése nyilvánul meg a Magyar Posta által kiadott bélyeggel (33. ábra). (A bélye­gen látható évszám téves! A Machinae Novae megjelenési ideje 1615 vagy 1616. Az ejtőernyő verancsicsos változatának tervezési idejét nem ismerjük.) S végül még egy apróság Verancsics ejtőernyőjéről. A jugoszláv irodalom [114] bizonyos Wilkins-re hivatkozva, de szakszerűen forrást meg nem jelölve, azt állítja, hogy Verancsics ejtőernyőjével leugrott Velence egyik tornyáról. Vladimir Muljevié [66] az előzőekről a következőket írta: „Egyes történészek szerint valószínű, hogy — az egyféle ejtőernyőt leíró Leonardo da Vincivel ellentétben — Velence egyik tornyáról leugorva. [Veran-7 Műszaki nagyjaink IV. 97

Next

/
Oldalképek
Tartalom