Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)
Pénzes István: Verancsics Fausztusz
nak tekintette, amely mellett még több, még jobb megoldás lehetséges. Ez az ismérv az alkotóké, az újat keresőké. A 33. képen az öntött bronzhidak három változata áll, szemléltetve a vízszinttől és az anyagiaktól függő lehetőségeket. A tartókat Verancsics bordákkal kötötte össze. Ezek a bordás tartók — egymás mellé illesztve — tartották a híd padlózatát. A 33. kép ábráihoz fűzött magyarázatában Verancsics megjegyzi, hogy az íves bronztartókat alkalmazni lehetne templomok és paloták kupolatartóiként is. (L.: Melléklet: XXXVII.) A hidak fejezetét bevezető néhány mondatos történelmi visszapillantás után, itt legföljebb arra szorítkozunk, hogy felhívjuk az olvasó figyelmét Verancsics lánchídjának képére és leírására (34. kép, valamint a Melléklet XXXVIII. leírása). A 17. század szokásainak és követelményeinek megfelelően, a két torony nemcsak tartotta a hídszerkezetet, hanem lehetőséget adott a híd zárására és esetleges védelmére is. Mind a hídpálya tartói, mind a teherátvevő és továbbító tartók elemekből, tagokból alkottak egységet. A pályaláncok minden elemét a toronyhoz kötötték. A hídpályát alkotó padlózatot a vízszintes láncokhoz erősítették. Statikai nézőpontból érdemes összevetni Verancsics lánc- és kötélhídját 34. és 35. kép). A lánchídnál az erőket és ezek nyomán ébredő nyomatékokat a tornyok veszik át. A tervező felfogásában a tornyok tömege akkora, hogy az ,,elhajlás” és összedőlés nélkül alkalmas az erők átvételére. A kisebb nyomaték érdekében Verancsics a hídpálya tartóláncainak a bekötését megosztotta. Ez a felfogás nem utólagos ,,belemagyarázás”. Bizonyíték erre a 35. kép. A kötélhíd ugyanis, elvi szempontból, azonos alkotás a 20. század legkorszerűbb kábalhídjaival. A hídpályát csigákon átvetett függőleges kötelek tartották. A fő kötéltartó — a pillérek csigáin átvetve — a talajhoz volt horgonyozva. Az utóbbiakból következik, miszerint Verancsics ismerte a pillérek nyomásos igénybevételének lehetőségét és a káros nyomaték elkerülésének útját-módját. A kötél hidat szerkesztője a hadseregnek szánta. Az elképzelés szerint a hidat bármikor összerakhatták és szétszedhették. Az egyköteleshíd (36. kép) a mai libegő őse. A két pillér között kötelet feszítettek ki, amelyre a két csigás kast függesztették. A ,,révész” az érkezőket a kasba tessékelte és egy vékonyabb kötél segítségével egyik partról a másikra húzta azt. A 36. képen jól megfigyelhető a tartókötél megfogás egyszerű módja. A pillérben így főleg nyomóerő ébredt. Eszközök és gépek A különféle eszközök és gépek további bizonyítékai Verancsics sokoldalúságának. Függetlenül az eredetiségtől, bámulatos az az egyetemesség, mellyel át és átfogta kora technikáját. 95
