Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)
Pénzes István: Verancsics Fausztusz
kát viszont könnyebben, gyorsabban és kevesebb szemveszteséggel nyomtathatták vagy csépelhették. Verancsics sokoldalúságát szemlélteti az is, miszerint a rostálás helyett a búzamosást ajánlotta. Fausztusz megfigyelte, hogy a búza halmazának mosása eredményesebb, mint a rostálás (27. kép). A búzát tehát rostába helyezték és lengető mozdulatokkal folyóvízben megrázták. A por, homok és hasonló anyagféleségek a rosta nyílásain hullottak át, a könnyű, értéktelen pelyva, golyóüszög kiemelkedett a búzahalmazból és a folyóvízzel elúszott. (Az utóbbi elv alkalmazása a 20. század korszerű búzamosógépeiben is megtalálható.) A mosott magvakat azután lepedőkre terítették és napon szárították. A kenyérmagvak mosásának ajánlásával Verancsics messze megelőzte a korát. Az őrlés előtti búzamosás csak századunkban lett általánossá. A Melléklet második részében felsorolt találmányoknál nincsenek képek és bővebb leírások. Nagy kár! így nem tudhatjuk meg milyen lehetett Verancsics tárháza (1. és 19. sz. találmányt), s azt sem ismerhetjük meg, hogy hogyan kívánt a mezőn sütőkemencét felállítani vagy éppen kemence nélkül kenyeret sütni. Érdekes lenne, ha tudnék, milyen módszerrel akart bort tartósítani, vagy azt, hogy milyen úton-módon akarta a kenyeret búzával helyettesíteni. (L. az 50, 51, és 59. sz. találmányokat.) Hidak Verancsics Fausztusz munkásságát taglalva akarva-akaratlan viszonyítgat az értékelő. A mondatok forrásvidékén állandóan kísértenek a kérdések: Utánzó volt-e Verancsics ? Alkotásaiban mennyi az eredetiség ? A találmányokban, ismertetésekben hol kezdődik az átvett gondolat, s hol végződik a továbblendítő szellemi alkotás hatóereje ? E kérdések és a hozzájuk hasonlók megválaszolásához föl kell tárni a 16. és azt megelőző időszakok technikájának fejlődéselemeit. Ez a mérce jórészt hiányzik vagy az ismeretek nem kellő mélységűek a biztos ítélethez. így óhatatlan a túlértékelés, a pontatlan jelző, az érték elsikkadása. Az aggodalmaskodás vonatkozhat Verancsics egész munkásságára. Ám e helyen elsősorban a hidak állnak. Verancsics méltatni. a hidakról szólva, az öntött hidat és a lánchidat említik elsősorban. A mai ismereteink szerint kétségtelen, hogy Verancsics volt az első, aki a teljes egészében fémből öntött hidak gondolatát leírta és megrajzoltatta. A megvalósítás azonban még sokáig váratott magára. Mint ez ismert, az első öntött hidat csak 160 évvel később, 1777—79-ben építette meg az angol Abraham Derby Coalbrookdale-ben. A lánchídépítés elsőbbségi jogának megítélése az előzőnél nehezebb kérdés. Az átvett adatok szerint [1. 119. p. ], a kínaiak King-tu-fu városa mellett már az i.sz. 67. évében kovácsolt vasláncokból függőhidat építettek. Ez az adat 93
