Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)

Pénzes István: Verancsics Fausztusz

Vízimalom alulcsapott vízikerékkel az 1170-es évekből, Herrad von Landsperg után. Lényegében hasonló lehetett Vitruvius által leírt vízimalom is

A két rabszolgás kézimalom 6—8 kp/h teljesítőképességű lehetett. A vízimalomban 140—160 kp/h őrleményt állítottak elő. Az egyik legnehezebb emberi munka megszűntével, a termelékenység tehát ugrásszerűen megnőtt.

Bár a vízimalom előnye a régi kézimalommal szemben kétségtelen, elterjedése nem volt gyors. Andai szerint [2. 208. p.] földrészünkön csak az új évezred küszöbére, all. századra terjedtek el. A víz mozgásenergiájának hasznosítása, a felülcsapott vízikerekek megalkotásával meg éppenséggel a 14. században találkozhatunk.

A hajómalom lényegében az alulcsapó vízimalom változata. A hajómalmot (28. ábra) a kényszerűség segítette létre. Rómát ostromló gótok (i. sz. 536) elvágták a vízellátást szolgáló és a malmokat hajtó vízvezetéket. A fenyegető éhínséggel a rómaiak megbirkóztak. A vezér Belizár (505—565) a vízimalmokat hajókra szereltette és a Tiberis vizével hajtatta.

77