Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)

Pénzes István: Verancsics Fausztusz

26. ábra

Lengyel és portugál szélmalom a 18. században. (J. C. Notebaart után)

a lényeg kidomborítására törekedve, a következő fejlődésfolyamatot rajzolhatjuk meg:

— A 8. képnél a nyíló—záródó vitorlaszerkezet a lényeg, egyelőre négy vitorlaszámnyal.

— A 9. kép az előzőnek változata, egyszerűsített merev szárnyakkal. Könnyű észrevenni a 9. és 11. kép egymásból származását.

— A 10. kép a lengő vitorlaszámyak továbbfejlesztett változata. Az egyenletes hajtás érdekében Verancsics megnövelte a szárnyak számát. Egyidőben több elem ,,kapcsolódott” a széllel. A kép baloldali változatánál szerepet kapott az önsúly is.

— Az előző két szerkezetből fejlesztette Verancsics a 11. kép malmát, hajlított, az elsőnél lényegesen nagyobb számú lapáttal.

73