Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)

Pénzes István: Verancsics Fausztusz

— A 12. kép előtanulmánya a következő szerkezetnek.

— A 13. kép Verancsics szélmalmainak legfejlettebb változata, a szélturbina első formája.

Egységesek Verancsics szélmalmai abban, hogy a vitorlás vagy járókerekes királytengelyt — a függőleges tengelyt nevezik így — talp- és közbenső csapágy tartotta. A forgatónyomatékot átadó nagy fogaskerék viszont közvetlenül az őrlőkövek tengelyén lévő fogaskerekeket vagy az áttétel fogaskerekét hajtotta.

Verancsicsnál az őrlőkövek ábrázolása egységes. Amennyire a rajzokból következtethető, a felső kő volt a forgó és az alsó állt, azaz ez volt a padkő. Jelenlegi ismereteink szerint abban az időben a kőkérget (az őrlőköveket körülvevő burkolatot) még nem ismerték. Az őrlemény a kőjárat asztalára hullott. Az őrleményt tehát időről időre összegyűjtötték és vagy kiszitálták vagy zsákokba rakták. Vittorio Zoncanál, akinek a munkája 1607-ben jelent meg, kizárólag asztallapra őrlő köveket láthatunk. Verancsics itt is újított. A 28. képen megfigyelhetjük, hogy kövek kéreggel burkoltak. Az őrlemény tehát egy helyen hagyja el az őrlőszerszámot és a szitára surrant.

A szélmalmoknál az egyes képek elemzéséből még a következőket fejthetjük ki.

Az évszázadok során formálódott szélmalom vitorlázata és változtatható felületű vitorlavászna olyannyira egyszerű, hogy más változat csak bonyolultabb lehet. Ezt az általánosítást igazolja a 8. kép. A kisebb ellenállás érdekében a vitorlaszárnyak nyílnak-csukódnak. Ez az előny azonban együtt járt a szerkezet bonyolultabbá válásával. A négy vitorlából egyidőben kettő „kapcsolódott” a széllel, kettő viszont kinyílva belesimult a. légáramba. A négyszárnyas vitorlázatta! Verancsics követte a vízszintes tengelyű, függőleges forgássíkú szélmalmok szerkezetét.

Ha összevetjük a 21. ábrán látható szerkezetet, Rivius szélmalmát, a 8. kép szerkezetével, akkor a vitorlaszárnyak nyíló-záródó jellegénél egyezőséget kell látnunk. Ismerte-e Verancsics Rivius szélmalmát ? Valószínűtlennek látszik. Több ok húz a valószerűtlenség irányába. A 8. képen négy vitorla van, a 21. ábrán ennek tízszerese. Láthatóan Verancsicsra négy szárnyával, a vízszintes tengelyű, függőleges forgássíkú vitorlázat hatott. He ne higgyünk az előző egyszerű, látszólagos ténynek: boncoljunk tovább. Riviusnál a vitorlázat három síkban van. Verancsics malmainál ismeretlen a többsíkú vitorlázat. Mindezen túl szerzőnknél az előzőekben bemutatott fejlődésfolyamat merőben más, mint amit az esetleges Rivius-hatásból kiolvashatnánk. Verancsics fokról fokra jutott el a vitorlaszám növeléséhez. Majd, látva a nyitódásból és záródásból adódó bonyolultságot, tovább lépett a szélturbina tervezésének irányába.

A 8. képen a vitorlák királytengelye négyszögletes és köralakú furatban forog. A tengely végét talpcsapágy tartotta. A tengely végére és a talpcsapágy szerkezetére a 10. képről következtethetünk. Kis felületen támaszkodott a tengely, hogy a súrlódási ellenállás minél kisebb legyen.

74