Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)

Pénzes István: Verancsics Fausztusz

ellenpárjuknál viszont csak a szél bejárásának vitorlafelületét. Jelenlegi ismeretek alapján, az európai szélmalmok első ábrázolásai a 13. századból valók (J. C. Xotebaart: az angol szélmalmokról szóló fejezet. 67. és 68. ábrák). Mindkét malom a bakos szélmalmok közé tartozik, Xagy faépítmény áll három falábon, esetleg kő- vagy téglapilléreken. Az egész szerkezetet — hosszú rudazat segítségével — széllel szembe fordíthatták. A tornyos malmot egy évszázaddal később. 1390-től ismerik. A gépezet tégla- vagy kőtoronyba volt szerelve. A vitorlázatot az elforgatható tetőzetbe szerelték. Könnyebbé vált így a széllel szembefordítás. Ezeddig csak magvak aprítását szolgálta a szél ereje. A 15. században kezdték a holland mérnökök a vízemelő szélmalmok létesítését. Ugyanebből a korból, a huszita háborúk idejéből (kb. 1430) származó rajz zsákemelő szélmalmot ábrázol. Később tovább bővült a szélmalmok alkalma-5*

21. ábra

Rivius negyven vitorlás szélmalma, 1547. (J. C. Notebaart után)

67