Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)
Pénzes István: Verancsics Fausztusz
zása. A 16. században már bányák terhének emelésére is építettek szélmalmokat. A függőleges forgássíkú szélmalmoknál maradva, s időben a 15. században tartva, vessünk egy pillantást Leonardo da Vinci szélmalmára. Vizsgáljuk meg, hatott-e Leonardo ebben a vonatkozásban Verancsicsra ? Az általunk ismert Leonardo-féle szélmalom az ún. holland szélmalomtípushoz tartozik. A függőleges forgássíkú vitorlát — tetővel együtt — elforgatták. Leonardo feltételezhetően csupán azért vázolta a szélmalmot, hogy a szalagfékjén elmélkedjék. A szélmalom részletrajzán ugyanis bemutat egy szalagféket, melyet a malomtérben a nagy fogaskerékhez lehetett nekiszorítani [23. 84. p.]. Az előző kitérő után térjünk vissza a vízszintes forgássíkú szélmalmokhoz, főleg azért, hogy Verancsics szélmalmait egybevethessük mások hasonló alkotásával. Jannis C. Notebaart [72. 69. p.) egy 16. századi vízszintes forgássíkú szélmalomról (21. ábra) a következőket írta: „Nem sokkal korábban még W. H. Ryff (Gualthaherus H. Rivius, Nürnberg, 1547) munkájának vízszintes szélmalom ábrázolását, mint Európa legrégebbijét ismerték. A közelmúltban azonban a Göttingeni Állami Levéltárban, a königsbergi levéltári anyagban, (Porosz Kultúrtulajdon Archívanyagai), fölfedeztek egy vízszintes szélmalomról szóló levelet, a hozzátartozó képpel együtt. A levél 1547. szeptember 30-án kelt és Wilhelm rigai hercegérsek küldte Albrecht porosz hercegnek [64]. A levél szerint, az ábrázolt malmot, egy Emden-i malomépítő „találta fel” 1545-ben. A malomnak 40 záruló és kitáruló szárnya, 4 kapcsolódó malomköve és 10 más célt szolgáló gépe volt. Szélcsendben a malmot 6 lóval lehetett működtetni. Rivius ábrája és az Emden-i malom ábrája nagyon hasonlít egymásra.” A 21. ábra szélmalmán a 40 szárny nyolc szárnyazaton, 8- 3 + 8- 2 =40 megoszlásban volt felerősítve. Egy-egy szárnyazaton belül kettő, kívül három csukódó-táruló szárny egymás fölött három síkban volt. A szárnyakat oszlopok, az oszlopokat keretek fogták közre. A kereteket tartók kötötték a királytengelyhez, melynek csúcsából merevítők csatlakoztak a külső kerethez. Földszintet és két emeletet építettek a vitorlák alá. Nagyító az ábráról legföljebb annyit árul el, hogy a második emeleten voltak az őrlőkövek, a földszinten az egyéb — nem ismert — gépezetek. Szélcsendben az első emeletre vezethették a vontató lovakat. Jaques Besson francia mérnök Theatrum Instrumentorum et Machinarum című műve 1578-ban Lyonban jelent meg. Besson munkájából való a 22. ábrán látható vízemelőmű. Számunkra főleg a hajtásmód érdekes. Az emelőmű fogaskerékrendszerét hajlított szárnyú vitorlák forgatták. A függőleges tengelyre négy hajlított szárnyas vitorlát erősítettek. Az összehasonlítási lehetőség szélesítéséhez bemutatunk még néhány példát, melyek a 17. századból, Verancsics halálát követő korszakból valók. 68
