Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)

Pénzes István: Verancsics Fausztusz

11. ábra

Őrlés és szitálás i. e. 2500-ban. A műveletek egyiptomi ábrázolása

haladt végig a szitán. Megjegyzendő, hogy a (3) kötél háromszöget alkot, a (4) kötélpár trapézba futó felfüggesztés. így az (5) rúdra ható kereszt oldalirányú lökőmozgásából főleg a hosszanti főmozgás érvényesült. Közvetlenül a hajtó tárcsa mellé az etetőgarat tálcájának a mozgató kötelét hurkolták. A tárcsa belső felületéből csapok álltak ki, ezek minden harmad fordulatnál megrántották a kötelet, s vele az etetőszerkezetet. A tálca minden elmozdulása szabályozható őrlemény mennyiséget szórt a szitalapra. Az ilyen adagolási mód elterjedt volt az őrlőkövek táplálásánál és valószínűleg már Cardano előtt is ismerték. A szitával négyféle terméket különíthettek el. Az egyes lisztféleségeket rekeszek választották el egymástól. A korpa átmenetként a szita végénél gyülemlett.

56