Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)
Pénzes István: Verancsics Fausztusz
10. ábra Juanelo Turriano kis darálója. A gépecske első ismertetése 1588-ban jelent meg. terményt. A mozgó őrlőelemet — egyben az ún. őrlőrést — csavarok segítségével állíthatták. A daráló tengelyét kis karral forgatták. Az őrlőelemeket faburkolat vette körül. Tudomásunk szerint Turriano gépe volt az első szerkezet, mely alapjaiban különbözött az ősi eredetű malomkövektől. Ennek ismeretében mutatjuk be Verancsics darálóját, alkalmat adva a két gép összevetésére. Verancsies ,,malma” — a Mola Ferrea — alapelvében különbözik Turriano gépétől (7. kép). Az újdonság jelleg a henger és a hengerönsúly alkalmazásából adódik. Feltűnő a gép és a kitárt ajtó nyílásának különbözősége. A tengely négyzetes keresztmetszetű, az ,,ágya” viszont köralakú és nagyobb méretű, mint a tengely átlóinál mérve. Következésképpen a tengely — a henger súlyának és az őrölt gabona ellenállásának megfelelően — mind vízszintes, mind függőleges irányban elmozdulhatott. Az öntöttvas rovátkolt henger tehát a félkörös ugyancsak rovátkolt vályúban úgy forgott, akár a csap a házában. A hengeren is, a félkörös házon is a fogas rovátkák egyenesek voltak. Az őrőlnivalót a felső nyíláson öntötték a gépbe. Az őrlemény alul távozott. Verancsics magyarázata híján föltételezhető, hogy a kivezető nyílás kétféle lehetett. Ha egyetlen kisméretű, négyzetes lyukacskára korlátozódott, akkor —- az egyenes rovátkák miatt nem lévén oldalirányú tolóerő — az egész gépet kellett a nyílás felé lejtve fölszerelni. Ám az is lehetséges — s ez a második változat —, miszerint a kivezetőnyílás olyan hosszú volt, mint a ház szélessége. 54
