Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)
Pénzes István: Verancsics Fausztusz
A sor nem teljes. Nem is lehet az. Verancsics Fausztusz munkásságára hathattak nyomtatásban meg nem jelent munkák is. A teljesség számbavétele azonban, a tárgy jellege miatt, nem lehetséges. Verancsics Fausztusz ötnyelvű szótára Verancsics Fausztusz első nyomtatott műve a Velencében nyomtatott ötnyelvű szótára. A mű teljes címe: Dictionarum quinque nobilissamarum Európáé linguarum, Latinae, Italicae, Germanicae, Dalmatiae, et Ungaricae. Cum privilegiis. Venetiis, Apud Nicolaum Morettum. 1595, A szótár 128 oldalon mintegy 6200 latin szót tartalmaz. Minden szótároldal öthasábos. Elől a latin nyelv szavai sorakoznak, ezután sorban az olasz, a német, a horvát (,,dalmát”) és a magyar következik. A szótár Verancsics máig élő munkája. A megjelenést követően többen lemásolták és magukénak vallották. A múlt században Ponori Thewrewk József — Gyurkovics György tollából származó Verancsics-életrajzzal kibővítve — ismételten kiadta (Pozsony, 1834). Napjainkban viszont a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában látott napvilágot, „Verancsics Faustus Dictionariumának magyar szókészlete betűrendben, a latin értelmezésekkel, készítette: B. Simond Renée [14]. Melich János [60] szerint Verancsics Fausztusz szótára több ok miatt érdemel figyelmet: A szótárt dalmata írta, aki Pozsonyban és Olaszországban tanult. A horvát („dalmát”) és a magyar szavak írásánál az olasz helyesírási szabályok hatottak. Ehhez a véleményhez hozzátehetjük: a szótár egyben Verancsics Fausztusz jellemzője. Azokat a nyelveket és azokat a szókat tartalmazza, amelyeket szerzőjük beszélt. Mint királyi titkárnak egyaránt szüksége lehetett a szótár nyelveire. A szótár egyideig talán Verancsics segédeszköze lehetett, az első időszakban a kiadás gondolata nélkül. A szótárt vizsgálva még néhány jellemzőt kell megemlíteni. A szótár részei a következők: Az ajánlás, az előszó, majd egy Verancsieshoz írt költemény következik, ezekután a szótár öthasábos oldalai sorakoznak. A befejezést viszont szláv—magyar szóegyezések gyűjteménye, az ötnyelvű tízparancsolat és ugyancsak öt nyelven a katolikus egyház főbb imái alkotják. Verancsics szótárának ajánlása Carrillius Alfonsushoz szól, aki Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem jezsuita tanácsadója volt. Az 1595. augusztus 25-én keltezett előszóban Verancsics utal arra, hogy munkáját sok évvel a megjelenés előtt írta. Az előszó szerint, Verancsics először csakis horvát („dalmát”)—magyar szótár készítésére gondolt. Az olasz és a német nyelv szótárazását fölöslegesnek tartotta, mert ezek a nyelvek csiszoltak. Szótárba vételüket végül is az döntötte el, hogy Verancsics mind az olaszt, mind a német nyelvet jól beszélte. A német Délen és Keleten lakó németek szavai. A szótáríró e közlésével föltehetőleg az osztrák—bajor nyelvjárásra céloz. 42
