Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)

Pénzes István: Verancsics Fausztusz

Vittorio Zonca (1568—1602) páduai építőmester megvalósított gépeket, berendezéseket és készülékeket írt le a 17. századra forduló időben. A mű, a szerző halála után, Nuovo Theatro di Machine et Edificii címen 1607-ben Páduában került ki a nyomdából. Zonka leírta a hosszú ideig titkolt vízhajtású selyemcérnázó gépet, melyen a cérnázó orsók már üvegcsapágyakban forogtak. Zonca — Leonardo da Vinci nyomán — elkészítette a hajózsilipet, nyitható-zárható kétszárnyas kapukkal, köralakú medencével a vízi járművek befogadására. Zonca egyszerűsítette a vízimalmokat. Az őrlőkő tengelyének fogaskerekét a vízikerék oldalába erősített fogak forgatták. A Nouvo Theatro lapjaiban láthatunk olyan hajómalmot, melyet — némileg módosítva — Zonca úgy kötött egy hídhoz, hogy a vízikerék a legnagyobb vízsodrásban volt. Mindazonáltal Zonca legtöbbet idézett munkája a kerekekre szerelt, vontatható hadimalma. Ennek lényege igen egyszerű volt. A szekér alvázára két pár követ szereltek, amelyeknek hajtószerkezetét a járgányos malmoknál ismert módon lovak forgatták körben.

Jacques Besson (16. sz.—17. sz.) mérnök és matematikus könyve, a Theatrum instrumentorum et machinarum — hatvan folio nagyságú rajzzal — 1579-ben jelent meg Párizsban. A könyv csak azokat a gépeket és készülékeket ismerteti, amelyeket Besson talált fel vagy tökéletesített. Egyik kiemelkedő találmánya a sok menetes, csavart szárnyú turbina. A Besson-féle turbinának függőleges tengelye és csonkakúp alakú forgórésze volt. Ezt az alakot követték a csigamenetszerűen csavart turbinaszárnyak is. Besson vízszintes forgássíkú vízemelő malma is érdemes arra, hogy a következőkben részletesebben megvizsgáljuk.

Giovanni Branca (1571—1645) műve: Le machine. A könyv, 1629-ben hagyva el a nyomdát, (tehát Verancsics halála után), összefoglalta kora technikájának vívmányait. Branca talán egyik legtöbbet idézett rajzán gőzzel hajtott zúzóművet láthatunk. A gőz közvetlenül a — vízikerékre emlékeztető — lapátos kerékre áramlott. így, többszörös áttételen keresztül, bütykös hengerével a zúzómű nyilasait emelgette. A vázolt gőzhajtású kerék közvetlen elődje volt Laval 19. századi gőzturbinájának. Branca leírt szélkerékkel hajtott kocsit is. A továbbiakban Le machine ismertet olyan malmot, melynek meghajtásánál visszahatáson alapuló turbina dolgozott. Ennek lényege fölöttébb egyszerű. Branca nagyátmérőjű, függőleges hengerre vékonyabb, zárt csöveket csévélt csigamenet-szerűen. A csőmenetekbe vezetett víz a hengert, az áramlással ellentétes irányba, elforgatta. Az így létrehozott forgatónyomaték közvetlenül a malomkő tengelyét forgatta. Található még Branca könyvében cséplőgép, cölöpverő, emelő, vízzel hajtott fonógép, szivattyú és fémmegmunkálógép leírása is.

Salamon de Caus (1576—1626) kerttervező, szökőkutak és vízzel hajtott játékautomaták tervezőjeként vált nevezetessé. Nyomtatott műve: Les rausons de forces mouventas avec diverses machines címmel 1615-ben került ki a nyomdából. A leírt szerkezetek közül megemlítendő a sok gonddal és ötlettel megszerkesztett önműködő vízióra. Caus is foglalkozott a gőzenergia hasznosításának témájával.

41