Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)

Pénzes István: Verancsics Fausztusz

subterraneorum 1546-ban jelent meg, összefoglalva a geológia és az ásványtan ismereteit.

Girolamo Cordano (1501—1576) a reneszánsz egyik sokoldalú egyénisége: gyógyított, gépeket szerkesztett, foglalkozott matematikával, csillagászattal és bölcselettel. 1545-ben napvilágot látott könyvében összefoglalta korának algebrai ismereteit. Itt ismertette néhány önálló eredményét és — Scipio del Ferro nyomán — a harmadfokú egyenlet megoldó formuláját. Cardanot tekintik a valószínűségszámítás felfedezőjének. Az Exaeroton Mathematicarum c. művében elsőként említi a rugós órát, bár az órarugó első alkalmazója nem ismert. Cardano is foglalkozott a camera obscura-val; szobája ablakát lezárta és egy kis nyílásba üveglencsét helyezett. Eredményül méretarányos, vetített képet kapott. Egyik legtöbbet emlegetett találmánya az egyetemes (Cardan) csukló. Ám Philon föl jegyzéseiből arra következtethetünk, hogy az egyetemes csuklót már az i. e. harmadik században ismerték. Talán kevésbé híres, azonban malomipari nézőpontból mindenképpen jelentős találmány a szitálógép (1550; De subtilitate). A Cardano szitája a kézi szitálás gépesítésének egyik korai változata volt. Az 1557-ben kiadott De rerum varietate lapjain Cardano ismerteti a szélmalmok munkáját.

Agostino Ramelli (1531—1590 ?) műve, a Le Diverse et Artificione Machine 1588-ban Párizsban jelent meg. Ramelli az elsők között hangsúlyozta a matematika és a mechanika együttes alkalmazásának szükségességét. Többre tartotta a matematika pontosságát, mint a bölcselet sokféleségét. A könyv lapjain megtestesül a tizenhatodik század mechanikai eszménye és gyakorlata. Nem kevesebb, mint 195 metszet és magyarázata összefoglalja korának gépészetéről és a gépek működéséről alkotott kortársi felfogást. Gépeit hajtják forgattyúkkal, taposókerekekkel, súlyokkal, rugókkal Megismertet háromféle vízikerékkel, vitorlákkal, szellemes fogaskerék rendszerekkel. Ramelli már ismerte az alulcsapott és a felülcsapott vízikerekeket. Könyvében megtalálható a hajómalom ismertetése is. Leírja az első hengeres szitát. Ramelli könyvében jelent meg Juanelo Turriano kis darálójának ismertetése. Az utóbbi gépecskében csonkakúp alakú őrlőidom hasonló alakú formájú hüvelyben forgott. A gépecskét a mai malmi hengerszék egyik korai változatának tekintik. Ramelli számos vonatkozásban megelőzte a korát.

Simon Stevin (1548—1620) holland matematikus, fizikus és mérnök. Elsőként vezette be a tizedes törteket (La disme, 1585). Elkészítette az első logaritmus táblázatot a kamatos-kamat számításához. Egyebek mellett tőle származik a közlekedő edények törvénye. Foglalkozott a testek súlypontjával. Összetevőikre vontotta az erőket. Bevezette és pontosan leírta az erőparalelogramma és a statikai nyomaték fogalmát. Először jelölte az erőt nagyságával arányos és párhuzamos egyenessel. Galileivel egyidőben megállapította a szabadesés törvényszerűségeit. Stevin tudományos munkáit holland nyelven írta. Főműve, az 1586-os holland nyelvű kiadás után, Mathematicarum Hypomnemata de statica címen 1608-ban latin nyelven is megjelent.

40