Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)
Pénzes István: Verancsics Fausztusz
számú gépe — valószínűleg — puszta terv maradt. Ami elkészült, az sem az embert akarta kímélni a munkától, hanem a meglepetést és az alkalmi szórakozást, méginkább szórakoztatást szolgálta. Ám mégis a gépek és az anatómiai rajzai járultak hozzá a valóságábrázolás és leírás követésre méltó kialakításához. Az általános tapasztalatgyűjtés valahol nála adta át helyét a céltudatos kutatásnak. A felületes benyomás helyett, testet öltött a természeti valóság szigorú és pontos leírása. Leonardo felismerte a megjelenítés hatalmát. Nála a szem magasabb rendű volt az elménél. Leonardo da Vinci találta fel a szélmalom szalagfékjét, a hajózsilipek tám- és billenőkapuit, az esztergapadot, csavarmenetvágó gépet, a csuklós (gall) láncot. Mélyrehatóan foglalkozott a gépek hajtóműveivel, továbbá az egyenes vonalú mozgás forgó mozgássá való átalakításával. Tanulmányozta a mozgást és a súlyok hatását. Tevékenysége során foglalkozott az egyházi és világi épületek, hidak és erődítmények építésével. Vázlatai, majd később rajzaiból összeállított kódexei táptalajai számos technikai újdonságnak. Ilyenek például: a többlövetű tüzérségi löveg, a hengermű, a fafúrógép, a reszelővágógép, a kotrógép, az ejtőernyő, a légcsavar stb. Leonardot foglalkoztatta a madarak repülése. Vizsgálta az emberi testet. Szerinte az ember szeme hasonló a camera obscura-hoz. Leonardo festészete is egyik becses értéke az emberiségnek. Vannoccio Biringuccio (1480—1539) építőmester, vésnök, puskaműves, ágyúöntő, fémkohász volt egyszemélyben. De le Pirotechnia (A tűzszerészetről) című műve 1540-ben került ki a sajtó alól. Ismertette művében a kohászat alapanyagait, az ásványokat, az ércek feldolgozásának mozzanatait, bemutatott kemencéket és kohókat, fémöntödék berendezéseit és szerszámait, továbbá fémöntést. Leírta a desztillációt és korának más kémiai eljárását. Ismertette a fémek megmunkálásának módozatait, egyebek mellett a dróthúzást, a kovácsolást. A könyv bemutatta korának a haditechnikáját. Közölte a puskapor készítésének módozatát. Leírta aknák, bombák és rakéták készítését. Van olyan technikatörténész, ki Biringucciot eredeti, mások ismereteire nem támaszkodó egyéniségnek tartja, van viszont olyan kutató is, aki Biringucciot régi kéziratokba rejtett ismeretek felhasználójának, továbbfejlesztőnek tekinti. Georgius Agricola — eredeti nevén: Georg Bauer — (1494—1550) korának legalaposabb bányászati és kohászati szakkönyvét, a De re metallica-t írta. Az első kiadás 1556-ban jelent meg, amelyet igen sok újabb kiadás követett. A könyv tartalmaz néhány olyan részletet, mely már Biringuccio munkásságából ismert volt. Ettől függetlenül Agricola ,,metallica”-ja volt az első bányászati-kohászati rendszerező és összefoglaló mű. A De re metallica többszáz ábráján bemutatott gépeket és szerszámokat, továbbá elmés szerkezeteket nem lehet néhány sorban kellően méltatni, hatásukat lemérni. Például, kétségtelennek látszik, hogy — Fugger Jakab és Thurzó János révén — a magyarországi színesfém bányászatra is hatással volt. S ennek eredménye eljuthatott mindazokhoz, akiket a 16. század Magyarországában műszaki kérdések érdekeltek. Georgius Agricola másik két műve, a De re fossilium és a De ortu et causis 39
