Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)
Rév Pál: Schwarz Dávid
különös jóindulattal támogatta, ezért a szerződő' felek a Németország, illetve Poroszország számára építendő léghajók hasznában egyenlő arányban részesednek.” A léghajó németországi prototípusának megépítése sem volt könnyű feladat. Berg a porosz polgári és katonai vezető személyiségekkel való kapcsolatát is igénybe vette a kísérlet erkölcsi és anyagi támogatása érdekében. Végül a porosz hadügyminisztérium — Berg összeköttetései eredményeként — hozzájárult, hogy az új típusú léghajóval történő kísérletek fő bázisa a Berlin-tempelhofi katonai léghajós-telep legyen. Ez nagy eredmény volt, ha meggondoljuk, hogy a léghajó gyárban készített részeinek összeszerelése, felszállásra való előkészítése Tempelhof ban történt. Anyagi támogatásként csak azt sikerült elérni, hogy a tempelhofi munkafolyamatok egyes műveleteinél a katonaság léghajós különítménye személyi állományából időnként néhány embert bocsátott a feltaláló rendelkezésére. A közben teljesen elszegényedett, családjának és magának napi megélhetését biztosító anyagiakat csak nehezen előteremteni tudó Schwarz, 1895—1897 között Berg teljes pénzügyi támogatásával építette második léghajóját. (21) Ennek a légi járműnek az építése és bemutatása nagyobb nyilvánosság előtt történt. Ezért bővebb adatok állnak rendelkezésünkre, bár a szakirodalomban, a sajtópublikációkban nehéz eligazodni a különböző számadatok között. Egyes műszaki adatok nyilvánosságra került eltérő számadatainak valószínűsíthető oka részben a léghajóterv időközben történt módosítása. A Berlinben bemutatott második Schwarz-féle léghajó azonban — nagyobb méretétől eltekintve — nem sokban tért el oroszországi elődjétől. (6. ábra) A léghajó hossza egyes források szerint 47,5 m, más források szerint 41,5 m átmérője 12 m és űrtartalma 3607 m3 volt. (22) A lüdenscheidi Berg-féle alumínium ipari művek régi dokumentációs anyaga pár éve került a müncheni Deutsches Museum archívumába. Az átadott anyagok között található a Schwarz-féle léghajó műszaki rajzdokumentációja is. E rajzok egyikén — melyet monográfiánk ábrájaként mutatunk be — a léghajótest hossza 38,32 méter. A rajz hitelességéhez nem fér kétség. Ennek ellenére mégis valószínűsíthetjük, hogy a Berlinben levegőbe emelkedett léghajó egy másik, eddig még elő nem került műszaki rajz alapján készült. A léghajótest vázszerkezetébe 2 db alumíniumból készült horizontális főtartó, 2 db párhuzamosan haladó köztartó és 13 db 200 mm-es rácsszerkezetű belső keresztmerevítő borda került beépítésre. A bordák rácstartói egyenként 9 szegeccsel voltak az övekbe rögzítve. A léghajótestben 13 rekesz létesült a gázzsákok elhelyezésére. Végül a léghajótest külső váza a Szentpétervárott készített példányhoz hasonlóan 2000x500x0,2 mm méretű alumínium lapokkal lett beborítva. A gondola, a léghajótest alsó részétől 4,5 méterre helyezkedett el. Beszerelése a léghajótest 4. és 5. keresztmerevítőjéhez történt 10 db T szelvényű alumínium idommal, valamint a két oldalán rézsutosan elhelyezett 4—4 alumínium rács-204
