Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)

Rév Pál: Schwarz Dávid

3. ábra

Az orosz rendelésre készült léghajó fémszerkezetű gondolája.

A gondolában elhelyezett motor a Daimler gyár által 1890. év végén kifejlesztett 4 hengeres (furat 80 mm, löket 120) lógó szelepes 5 LE (36 kg/LE súlyviszony) teljesítményű motor volt. (12) A hajtómű teljesítményét az említett orosz források 10 LE-nek tüntetik fel. (4. ábra)

Itt kell megemlítenünk, hogy Schwarz Berlinben 1897-ben felbocsátott léghajójába is Daimler motor került beszerelésre, de annak súlyviszonya már jóval kedvezőbb volt: 25 kg/LE. (13) A három év különbséggel készített motorok adatai szemléltetően bizonyítják a századforduló táján a repülőgéphajtóművek ugrásszerű teljesítményfejlődését.

A feltaláló számításai szerint a léghajó 2 személy szállítására lett volna alkalmas és szélcsendes időben 11—15 m/s sebesség elérésére képes.

Szentpétervárott a Volkovoje-mezőn a Léghajózási Parkban Schwarz nagyméretű léghajójának szerelésére új, megfelelő nagyságú léghajócsarnokot kellett felépíteni. (5. ábra)

Az Oroszországban, majd Németországban készített Schwarz-léghajó, anyagában, felépítésében, méretében lényegében azonos volt.

198